Én már komolyan nem értem magamat. Most akkor mi van?!

Röviden a történet:

Január körül, találkoztam egy fiúval, akit rögtön megszerettem. Nagyon jó barátok voltunk... Júniusban el is mondtam neki, hogy szeretem, mert a barátaim, és köztük a srác húga is, azt mondta, hogy kölcsönös az érzés. Erre azt válaszolta, hogy én is szimpi vagyok neki.

Egy-két hét után találkoztam a húgával, aki azt mondta, hogy azon gondolkodik a srác, hogy megkérdezze-e tőlem, hogy "Járunk-e?" (Ez a 'járunk' szó nekem olyan ridegnek tűnik, de nem tudtam máshogy megfogalmazni, perpill.) Ennek örültem.. Vártam-vártam-vártam, semmi, ezért megkérdeztem én... Nos.. Aztán kiderült, hogy nem Ő olvasta el az SMS-t, hanem a haverja.(Tudom, tudom.. Nem sms téma, de 50 km-re lakunk egymástól, és csak szombatonként tudtunk találkozni, ezért szemtől szemben nem tudtam volna megkérdezni, mert amikor megírtam neki, valami hatalmas bátorság jött rám..) Aztán végül nem tudta meg a srác, amit kérdezni akartam tőle..

Utána megtettem életem eddigi legnagyobb hibáját!

Feltörtem a közösségi portálját, mert meg akartam tudni, hogy mit mond ellenem az egyik barátja, aki engem utál, és én is Őt.

Kiderült, hogy én törtem fel, és most utál..

Ez mind Júliusban volt.

Most November van.. Amikor a húga megmondta, hogy a srác utál, "robottá változtam". Ezalatt azt értem, hogy előtte 3-4-es tanuló voltam, 2-es magatartással, a tanárok réme, a "menőcsaj", most meg.. *5-ös tanuló, *5-ös magatartás, én vagyok a zárkózott, a "szürke kisegér" akit senki sem ismer. Egész nap a tanulással, és az írással vagyok elfoglalva..

Eddig nem is nagyon foglalkoztam vele, néha-néha eszembe jutott, de már legalább 2 hete ezen rágódok.. Mintha visszajöttek volna a régi érzések.. Nem értem magam...

Miért foglalkoztat most ez a dolog? És miért van az, hogyha visszagondolok a jó emlékekre, akkor legszívesebben sírnék? Miért váltottam így "tanulós" üzemmódra hirtelen? Ez miatt?