Szerintetek miért nem lehet engem szeretni?

Most nem ilyen tipikus önsajnáltató kérdés következik, csak kíváncsi vagyok, mi a baj. Mégis miben változzak?

Szóval akárhány lánnyal ismerkedtem eddig, nagy részük csak kihasznált, nagyon érzéketlenül viselkedett velem, még azok után is, hogy én meghallgattam, udvarias voltam, segítettem amiben tudtam. Nem plázaribiknél meg ilyen nagyképű fruskáknál próbálkoztam, hanem átlagos vagy szebb "rendes" lányokkal (pl nem járnak bulizni, 2 közülük templomba is eljár vasárnaponta, nem dugnak akárkivel). Az egyik fél évnyi ismerkedés, majd 2 hónap járás után kibökte, hogy ő sosem szeretett engem, csak jó volt, hogy van valaki. Egy másik lánnyal tök sok közös volt bennünk, elmondott mindent, mondta, hogy járna velem, mert szerinte jól meglennénk. 1 hét múlva a tervezett randi napján lemondta velem a talit és összejött valami tahóval. Megint egy másik lány - és ez fáj a legjobban - 3 hónapnyi ismerkedés után egyből megcsalt miután összejött velem, mert ha őt megcsalhatta az exe akkor most neki is meg kell csalnia valakit. És még sorolhatnám... Szóval nem értem, azt még lenyelném nagy nehezen, hogy nem kellek úgy, mint férfi, de emberileg miért nem lehet szeretni, vagy akár csak kedvelni? Egy icipicit figyelni arra, hogy én mit érzek, nekem hogy esnek bizonyos dolgok stb. Tudom, hogy nem vagyok egy ilyen tipikus mai "menő" fiú. Nem bulizom, nincs kocsim, nem piálok, sok pénzem sincs, ugyanakkor ronda egyáltalán nem vagyok, meghallgattam, törődtem ezekkel a lányokkal. Mégis egy idő után lesz*rtak, ellenségesek lettek velem, és nem értem, hogy mi a baj velem. Miben jobb más nálam?

Csak egy lány kéne, aki tetszik és viszont szeretjük egymást. Nem dugni akarok, hanem egyszerűen megismerni a másikat, hagyni hogy Ő is megismerjen és ha úgy alakul akkor boldogok lehessünk együtt, de eddig folyton csak fájdalom kerekedett ki belőle. Egyikőjüket sem bántottam, nem aláztam meg. Nem azt mondom, hogy én szent vagyok, de szerintem nem érdemelném ezt.