Mit tegyek? Nem tudom abba hagyni a szerelem hajkurászását.

Ezzel a gondolkozásmóddal nem mész semmire. Tudod hol fogsz kilyukadni? A gödör legeslegeslegmélyén... Mégpedig azért, mert amint akad valaki, akivel összejöhetne a dolog, te téves, illúziókkal teli képet fogsz rávetíteni, ami majd teljesen elvakít és olyan görcsösen fogod akarni, hogy működjön kettőtök között a dolog, hogy belebolondulsz és bolondítod a srácot is. Szépen lassan, amint lehullik a köpeny, rájössz hogy nem olyan amilyet szerettél volna, egyre nagyobbakat csalódsz majd, míg végül csúfos véget ér az egész... Gondolom nem erre vágysz, ahogy senki sem.

Átérzem mit érezhetsz, gondolhatsz, nekem most majdnem egy évig nem volt senkim. Eleinte én is görcsösen kerestem mindenkiben valamit, de nem sikerült, sosem jött össze. Végül feladtam és rájöttem, hogy egyedül is lehetek boldog, sőőt... még talán boldogabb mint párral! :) Persze ez az eszmém kb másfél hónapig tartott, mert kopogtatott valaki az ajtón, akivel aztán összejöttünk és boldogan éldegélünk remélem még jó sokáig :)

Most akkor tenni kell a szerelemért vagy sem? Ellentmondóak a vélemények. Ha küzdesz nem jön, ha nem teszel semmit akkor meg jön a mire vársz, sült galambra bírálat. Szerintem attól hogy valaki nagyon akarja nem lesz rosszabb a helyzete. Regények és versek születtek erről a nagyon akarásról, úgyhogy olyan rossz nem lehet. Ez az arany középút nem létezik a szerelemben. Azt vagy teljes erőbedobással csinálod, tiszta szívvel, vagy sehogy.

34 ffi

Ahogyan mások is írták, keress magadnak értelmes, hasznos célokat, elfoglaltságokat -mert a szerelem nem életcél...így viszont észre sem veszed, egyszer csak rádtalál.

Menj sportolj, dolgozz, segíts másoknak, legyél hasznos , építő tagja a társadalomnak, legyél jó ember és a szerelem megjön idejében.

harmadik, én sose akartam görcsösen, mégis megtaláltam a férjem. ellenben azon ismerőseim, akik folyton a szerelemről beszélnek meg más nem is érdekli őket, mai napig szinglik.

szóval az elvek szintjén talán igazad van, de a valóság mást mutat.

12.49-es vagyok, ebben az esetben viszont helyesbítenék. Én úgy gondolom, hogy a párkeresést/találást nem szabad görcsösen erőltetni, akarni, mert az többnyire nem szül semmi jót, ugyanakkor a szerelem kialakulásáért már természetesen tenni kell, de ehhez már jobb esetben van az embernek egy partnere, akivel közösen "munkálkodnak" az ügyön. Remélem így érthető, én ezt így gondolom.

Valaki megszólt az 1 évemmel is, lehet ugyanaz a válaszoló, nem tudom... Ha 4 évig nem jött volna senki, akkor én 4 évig vagyok el a babérjaimon, nincs ezzel semmi probléma, hiszen mint említettem az utolsó két hónapban sikerült megtalálni azokat az életcélokat és nézeteket, amiben már nem igazán szerepelt férfi, boldog és teljes életet éltem nélkülük is és biztos vagyok benne, hogy ha a jelenlegi párom nem toppan be az ajtón, akkor még jópár hónapig boldogan el is lettem volna a magam kis világában. Egyszerűen olyan dolgokat kell találni az életben, ami örömet ad és elfeledteti ezt a görcsösséget, aztán lesz ami lesz. :) A környezetemben eddig bejött az az elv, hogy mindig akkor jött valaki, amikor az illető a lehető legkevésbé sem számított rá!