Hogy legyen jobb az életem, és a barátaim nagyon szomorúak lesznek, ha feladom?

Szia!

Először is nagyon jó, hogy jársz pszihiátriára. De nem értem, ha ezt elmondtad az orvosoknak miért nem tartanak bent? Az ennyire lelki beteg embereket be szokták fektetni pár hétre. Én azt javaslom, hogy költözz el otthonról, az orvosok biztosan segítenek gyámot találni vagy valamiylen otthonban elhelyezni. Ilyen környezetben soha nem fogsz felépülni! Fiatal vagy, légy hát erős! Gondolj abba bele, hogy rengeteg ember van még a földön akinek ugyaniylen vagy rosszabb élete van, mégsem adják fel! Sőt sokukból sikeres és nagyon boldog ember lesz. Gondolj arra, hogy a barátaid szeretnek! Mindig van más út csak járni kell rajta!

Már miért lenne kamu??? Röhejes és szörnyű hogy néhány ember nem képes elképzelni hogy nem minden élet szép és jó, és ha valakiről hallunk akinek szomorú a története, akkor nem hisszük el hogy igazat mond.

Tényleg ne add fel! Fiatal vagy, és még sok minden változhat az életedben. Kérj segítséget, nem kell mindent egyedül megoldani. A barátaid és a szerelmed biztosan melletted állnak. Légy erős! Sok sikert kívánok neked a felépüléshez!

Valóban, otthon csak megvernek és megaláznak, ezt kaptad útravalóul, ezért nem érzed, hogy értékes az életed.

Pedig az!

Ezt barátaid, szerelmed is tudja. Inkább nekik higyj, mint alkoholista anyádnak. És kérlek, hagyd abba az ereid felvagdosását! Egyszer és mindenkorra.

Tudatosítsd magadban, hogy ez csak átmeneti állapot. Nemsokára felnősz, meg lesz a lehetőséged, hogy dolgozzál, önálló életet élhessél, amilyet szeretnél. Senki másnak a világon nincs joga többé téged sem megverni sem megalázni! Addig ki kell bírnod és erősnek lenned.

Mivel fiatalkorú vagy, szerintem van az államnak olyan gondoskodási formája, hogy akár el is tart téged, új otthonba helyez, nem a saját családodban, de legalább OTTHON-ba kerülhetsz, kedves, segítő szándékú emberek közé.

Ha ezt nem akarod, akkor is vannak lehetőségek,

közösségek, akik tudnak segíteni.

Most fejből nem sokat tudok, nem tudom, hogy többiek kiket javasolnának. De javaslom Kékkereszt-et, a rendes egyházak gyülekezeteit, református, evangélikus, katolikus, adventista egyház kedves, fiatal, pozitív közösségeit, baráti társaságait.

SZEKTÁKAT MESSZIRŐL KERÜLD, mert hamar lecsapnak az érzelmileg labilis emberekre és többet el nem engedik! De ezekben itt bátran megbízhatsz, csak kérdezz meg egy lelkészt bátran bármelyik templomban, hogy mit javasol?

A pánikrohamok elkerülésének legjobb módja, ha van a közeledben valaki, akivel ilyenkor beszélhetsz, és nem szabad egyedül maradni. Szervezz találkozókat barátaiddal minden napra. Keresd az értelmes, jó társaságot!

sajnálom ami veled történt,de bármilyen nehéz,tul kell lépne d rajta.az nagyon jo hoyg sok barátod van,és igenis nekik,és a szerelmednek szüksége van rád,és a te életed pont annyit ér mint bárki másé.nekem sem volt egyszerü a gyerekkorom,a tinikorszakom meg egyszerüen szörnyü volt,mert a zzá tették sajnos. igy megértelek,én is általnosba jártam még mikor a plusz matekorárol hazamenet majdnem elraboltak...de sikerült meglépnem mielött betuszkolt volna az autoba az az állat.én igy usztam meg az eröszakot...mert gondolom nem kártyázni akart velem a kedves bácsi.

nekem sem tudja senki a mai napig,pedig jo régen volt,anyámmal soha nem volt jo a kapcsolatom,most sem az,apám anyám alárendeltje,é

s van egy tesom a kinek mindene az anyánk,és forditva.sokat szenvedtem én is hidd el,de tul leht lépni rajta,csak sok idö.vannak dolgok amiket mai napig nem felejtettem el anyámnak,és nem is fogok soha.konkrétan nem irom le a dolgokat...hátha rátalál az oldaklra és magára ismer.de jo lenne ha az e-mail cimed leirnád...lelkileg bizosan tudnék segiteni egy kicsit.

Jól van, Heni!

Az kezdetnek már elég, ha már Te próbálod kezelni a helyzetet, mert azt jelenti, hogy értelmes vagy, tudod, hogy ez a helyzet, ahogy most érzed magad, ez nem jó neked.

Sok figyelmet úgy látszik már nem várhatsz el a családodtól, ha az egész lábad levágod, lehet az sem hatná meg különösebben őket. Szóval ezen ne próbálj meg változtatni, kipróbáltad, eltűntél napokra, stb. nem működik. Ezen nem tudsz változtatni, de hidd el én sem, meg más sem.

Csak azon tudsz változtatni, hogy Te hogyan állsz a dolgokhoz?! Engeded, hogy minden más jóra is rátelepülhessenek ezek a sérelmeid és az egész életed kitöltsék? Elhisszük, hogy nagyon nagyon szar lehetett, amit átéltél. Minden napodat, percedet erre szánod a jövőben is?

Vagy holnaptól félretolod ezeket és hagyod inkább a jó dolgokat beáramolni, a barátaidat, a párodat, a tanulást, fejlődést, egy jó alvást, egy jó könyvet, egy sétát a természetben, iskolai sikereket.(és nem baj, ha nem elszel színötös, de legalább ne bukj meg!)

Vagdosást pedig mától elfelejted! Nincs ilyen megoldási mód semmilyen múltbéli, sem jövőbéli problémára. Ugye ezt egyszer és mindenkorra megbeszéltük? :)

A gyógyszert rád bízom, ill a pszihológusodra. Ha már elég világos számodra, hogy magad is elboldogulsz, akkor hagyd el és kész! De sokáig ne szedd, max. pár hónap legnehezebb időszak alatt!

És hajrá!

Üdv, Z

Jól van, akkor most egy kicsit megnyugszom és hátradőlök én is, OK?

Te meg csak szépen így, ahogy most, tedd a dolgod továbbra is!

Veszély esetén ott vannak az uncsitesók, és apukád, akiről még nem is írtál, de jó, hogy ő melletted van.

A tesóid helyrerakásában nem tudna segíteni, erről beszéltél már neki?

Bátyáid lehet, hogy csak féltékenyek, ezért bántanak. Látják, hogy okos vagy, értelmes, lehet, hogy többre viszed majd náluk, és ezért direkt cukkolnak, ugratnak.

Mondd meg nekik, hogy nagyon paraszt dolog, és nagyon férfiatlan egy fiatal lányt ütni, verni. Szégyelljék magukat! És ha valamire akarnak az életben jutni, akkor tanuljanak egy kis jó modort sürgősen.

További szép napokat!

Z