Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok nagy baj az ha nem vagyok boldog? Mindig bús, komor, rosszkedvű, haragos tekintetű, goromba, mindig kussoló uccsó padban 19 éves fiú vagyok. 7 hónapig azt hiték rólam az osztálytársaim, hogy néma vagyok, de nem, csak nem szeretek beszélgetni.
tehát, elengedhetetlen, hogy ilyen nagy dumás rámenős partigenyó legyek?
mert van 1 osztálytársam aki ez az igazi középpontban lévő kis gennyköcsög, de komolyan be nem áll a szája löki a dumát szakadatlanul....és a lányok egyszerűen helyben leszopnák....
tehát tényleg ilyen kellene lennem.
nem szeretek társalogni nem szeretek csoportmunkákban részt venni, nem szeretek BESZÉLNI.
így most mi lesz???
mit kellene tennem?
Erről az egészről csak egy kérdés jutott eszembe. Te boldog vagy így?
Ha igen, akkor nem kell tenni semmit, hajrá, maradj ilyen...
Ha nem, akkor meg nem szeretnél boldog lenni?
Ennyit kell átrágni, innentől már tiszta a képlet.
Nem vagyok boldog.
Én nem szoktam nevetni, soha az osztálytársaim annyira boldogok némelyiknek már felesége és gyereke is van. Én meg még mindig csak ott tartok, hogy "próbálj meg megszólalni lányok közelébe" nevetnek, beszélgetnek, verekednek, tudnak szomorúak és vidámak lenni. De én valahogy csak szomorú tudok lenni.
szerintem felesleges veled küzdeni.... irjuk itt a tanácsokat de csak azt szajkozod hogy nem nem nem nem nem ...
ugyanazt ismétled amit a levélben amit a válaszaidban. de egy szo sem esik arrol hogy jaaaj köszi megprobálok máshogy élni! nem látom a küzdés és akarás jeleit baromka!szerintem te csak panaszkodni jöttél ide de valojában nem vagy kiváncsi semmilyen megoldásra!
küzdelem nélkül nem nyerhetsz és ne hidd hogy van oylan megoldás ami varázsütésre hat! csak magadra számithatsz és TE döntöd el hogy akarsz élni! ha az önsajnálatot választod a TE dolgod de NE PANASZKODJ!
már meguntam.
annyian próbáltak már segíteni.
annyian, de annyian Dunát lehetett volna rekeszteni a jóakarókból és barátokból.
hiába jöttek mentek, jöttünk mentünk....nem éreztem azt, hogy boldog vagyok, vagy egyáltalán a pozitívumot az életemben.
lehet, hogy már előre elrendeltetett és ez a sorsom.
és igen lehet, hogy csak sajnáltatni jöttem ide magam.
gyűlöllek!!!
annyira nem álok senkit, hogy????? mégis, hogy a francba csinálják???? hogy tudnak nevetni, nem értem, és nem szégyenlik????? vagy ................mind1....majd meglátom, hogy ki lesz. kell 1 kis idő most pár hónap....meglátom mire jutok.
ez most más, sikerült volna kikecmeregnem ebből, de sajnos jött 1 családi probléma és visszaestem, sokkal, de sokkal mélyebbre. Most azon leszek, hogy kijussak ebből az állapotból, megpróbálok barátokat szerezni....tegnap már beszélgettem 1-2 fiúval igaz 1-2 szót, de sikerült hangot kiadnom a torkomon. Remélem 4-5 hónap elég lesz a teljes átszellemüléshez....nem tudom, hogy sikerülni fog-e lehet, hogy csak az időmet fecsérlem.
meglátom, hogy mi lesz.
régebben még anno óvodás korszakomból, voltak boldog pillanataim, de már ott is éreztem, hogy más vagyok mint a többi olyan "kiközösített" érzésnek mondható valami.
sajnos azóta semmilyen boldog pillanatom nem volt.
mivel bármit amit megakartam szerezni szóltam a szüleimnek és egyből megvették, nem szenvedtem hiányt semmiből. Nem kellett sóvárogjak semmi után....kivéve maga a boldogság érzésért...
Brian Tracy - Phoenix Szeminarium
letölt, meghallgat, megért
F18
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!