Mit csináljak? Elvileg ez végett hagynak el mindig a pasik, de nem tudom, olyan zavaró lenne?

20 éves lány vagyok. 16 éves koromban volt egy 2 éves kapcsolatom, azóta tartósabb nincsen. Ennek az oka szerintem az, hogy nekem nincsen sok lány barátom. Sőt, akit a barátomnak mondok, az egy. Plázába, strandra, moziba, buliba mindenhova, általában fiúkkal megyek. Fiú barátom van. Rengeteg. Aminek nagyon örülök, sokkal jobban megértetem magam fiúkkal, elszórakozok velük, még előbb ki is öntöm nekik a lelkem mint lányoknak. Nem tudom miért van ez, pedig egy cseppet sem vagyok fiús lány. A volt barátaimmal is rend szerint szakítás után tartom a kapcsolatot.Már ami tovább tartott pár hónapnál.Mindig békésen szakítunk, ha lehet ilyet mondani, vagy közös megegyezéssel, eddig csak egy kettőnek lett csúnya vége.És nem is érezzük magunkat(én nem, ők állítólag nem)feszélyezve egymás társaságában. Most a legutóbbi kapcsolatomnak azért lett vége, mert(tudta, hogy fiú barátaim vannak csak) ki mentem falura egyik barátomhoz, és onnan elmentünk a helyi kávézóba szülinapi bulira. Folyamatosan hívott, kb 5 percenként, és mivel nem volt nálam a telefonom, vagy nem hallottam, nem vettem fel. Erre jöttek az sms-ek, hogy milyen szemét vagyok meg ez meg az, stb stb. Amikor beszéltem velük telefonon mindig kiakadt, utána vagy órákat be volt sértődve. Hiába mondtam el neki világosan, hogy hiába volt pasi,vagy csak szimplán barát, barátok vagyunk és ennyi. Pedig még ismerte is őket, mert bemutattam őket egymásnak, és utána is. Volt hogy kimenekültem szinte szó szerint falura, pénteken kimentem és csak hétfőn mentem haza, mert olyan szinten kikészített a féltékenykedésével. Beszélni nem lehetett vele, amikor meghallotta hogy a fiúk, vagy a neveket, már elkezdett ordítozni, és végig nem hallgatott volna semmi áron.Aztán amikor mondtam neki, már nagyon tele volt a hócipőm, hogy te jobbra én balra, azzal jött, hogy én soha nem is szerettem, és hogy a volt pasijaimhoz vagy barátaimhoz kijártam d.gni, vele meg ugye együtt voltam. Hihetetlen, számomra ez óvoda...És azt nehezményezte, hogy 4 hónapig voltam vele, és nem feküdtünk le,de velük 1000%-ig biztos benne, azért jártam ki. Amúgy nem hiszem, hogy ennyire nagyon zavaró lenne ez, hogy csak fiú barátaim vannak, főleg ha ismerik egymást, és azért annyira megbízhatna bennem, és egy héten egy napot had legyek a haverjaimmal is, azért nem fordítanék csak úgy hátat nekik, mert bejött egy(rá értve pont) hülye az éltembe. Holott előtte nem telt el nap hogy ne mentünk volna el erre arra. Jah és arról megint szó sem lehetett, hogy esetleg ő is kijöjjön velem, vagy eljöjjön velem amikor találkozom velük...Mit csináljak? Ezzel a kapcsolattal már nyilván semmit, meg nem is akarok, de ezzel a helyzettel...fiúk, tényleg ennyire zavaró lenne az ilyen szitu nektek is? Vagy azért tolerálnátok valamennyire? Előre is köszönöm!