Miért van az, hogy akiben megbízol és rátennéd az életed az egy idő után átver? barátok vagy szerelmek, tök mindegy, de ha magadat adod mindig őszintén és tiszta szívvel, arra előbb-utóbb ráfázol . hmm?

Aki kevésbé szeret egy kapcsolatban, az irányít.

De megéri, hogy emiatt fél tiszta szívből szeretni, megbízni a másikban?

Megmondom, nem. Te csak legyél ilyen, amilyen most vagy, add oda a lelkedet annak, akit szeretsz, akkor is, ha ezerszer átvernek, akkor is, ha nagyon fáj, mert igazából ők a vesztesek, nem te.

Hát én nem igazán bízom senkiben és senkire nem tenném az életem :D Még a barátomra se.

Magamat adom, őszinte vagyok, viszont ráfázni nem tudok mert nem érdekel senkinek a sz@rsága (bekavar, átver, hazudik stb..). Kiröhögöm, mert szánalmas.

Mert minden kapcsolatban az vonzza az embereket, ha kicsit húzzák, szenvedtetik őket, így nem veszítik el az érdeklődésüket, így nem unatkoznak. Ha teljesen odaadod magad, rád unnak, mert érzik a biztonságot, a bizalmadat. Ezért van manapság annyi undorító, felszínes kapcsolat, és ezért hatalmas dolog megtalálni a másik feled, ahol egyikőtöknek se jut eszébe ilyen.

Ezt az idézetet tudnám hozzá ajánlani, szerintem teljesen témába vág, és fájdalmasan igaz:

"Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret."

~ Márai Sándor