Ez normális 16 évesen? Én csak élvezem az életem, de mások már megszóltak ezért.

L/16.

Arról van szó, hogy a lelkem legmélyén azt érzem, hogy liba vagyok, mert van egy barátom, akit 8éve ismerek, és neki van egy barátnője, akivel szintén jóban vagyok. Mikor nincs ott a csaj, én egész este a sráccal keverek, meg ilyenek... ezt persze a csaj nem tudja, titkoljuk, de egyre nehezebben nézek a szemébe, egyre nehezebb a srácról beszélgetnem vele, sőt nem egyszer rákérdezett a csaj, hogy: "Ugye te nem vennéd el tőlem ...-ot soha, mert a barátnőm vagy?"

Erre természetesen azt válaszoltam, hogy nem, mert nekem nem tetszik a srác, csak nagyon bírom. Elhitte.

Viszont ez még csak az egyik probléma, mert a srácnak, akit 8éve ismerek, van a legjobb haverja, aki nekem tetszik, ezt ő nem tudja, és mostanság vele szokott jönni, ilyenkor 4-5-en bulizunk egy másik, független haveromnál, aki mindent tud, és mindenben Engem támogat. Szóval egyre gyakrabban az van, hogy a független haverom elhívja boltba a srácot, akit 8éve ismerek, és amíg ők ott vannak, és a srác legjobb haverjával keverek. Mikor hazajönnek, pedig néha fordítva is előfordul, akkor a srác legjobb haverjával megy egy a független haverom valahova, és addig a sráccal keverek... Senki nem tud semmit, úgy érzem kész szappanopera az életem, és félek, hogy nagyon könnyen nagyon nagy baj lesz belőle, viszont abbahagyni nem szeretném, mert egyszerűen élvezem a dolgot.

Aztán persze még van egy srác, akivel ugyancsak kevertem, ez a csávó ismeri a srácot, akit 8éve ismerek, meg annak a legjobb haverját is, és ő se tudja, hogy mit művelek, azt hiszi csak vele kevertem eddig... Ő a legkevesebb, mert vele nem találkozok sokat, de akkor is... olyan furán érzem magam.

Szerintetek ez már libaság?

Végülis nem járok semelyikkel, szóval nem csaltam meg senkit... Vagy ez rossz felfogás? Segítsetek!!!! Nem akarok liba lenni!!! :(