Muszáj így hozzáállni? Nem szállt még fel a rózsaszín köd?

Nem nagyon értem, miért meg min vagy így kiakadva. Miért ez a támadó hangnem? Gondolom, kiakasztott valaki...

Gondolod, a naivitásnak előfeltétele a szívhang/bianca olvasás? Én meg szeretem a sci-fi filmeket, sorozatokat, és nem hiszek az ufókban, űrlényekben.

Ugye te nem általánosítgatsz, hogy biztos csak a nő lehet hibás, ha bántják (és jön a NANE meg jajj szegény nők).

* Remélem érthető volt, uccsónak a "Na tipikus nő, aki általánosít......" beszólásodra utaltam.

Meg ugye ott a "h szokás szerint fájt az őszinte kritika."

:)

Azért ne beszéljünk ilyen végletekben, én is voltam/vagyok szerelmes,de amikor kiderül h. milyen szemét az illető akkor egyből ki tudok ábrándulni belőle,de az h. nem tökéletes az nem jelenti azt h.ne álmodozhatnék.Egyértelmű h. egy börtöntöltelékkel nem állnék össze és lehet nem tökéletes pl. a jelenlegi kapcsolatom,de ami rossz tulajdonság van benne,olyan bennem is van és a jó tulajdonságai érnek annyit h. ennyit elviseljek vagy megtanuljak kezelni(nem ver,nem börtöntöltelék,nem pedofil stb.)

Azt is tudom, hogy naív vagyok,de hidd el ha lennék olyan erős és önbizalommal teljes akkor az első hibánál szakítanék,de lehet akkor cselekednék rosszul,hisz én is követek el hibákat..

Viszont sose szidom a férfiakat,bár az exemet igen,de ott a környezetem is szidja,és cska az én hibám h. elfecséletem vele a fiatalságomat és nem tartom magamat "szegény nőnek"...

És igen végül is ki általánosít?:-)

Kicsit magad ellen beszélsz!!

Szerintem mindennek meg van az ideje. Az álmodozásnak és annak is hogy kinyíljon az ember szeme. Tini és fiatal felnőtt koromban én is álmodoztam, voltak plakátok a falamon elérhetetlen férfiakról stb, jártam színházba, rajongtam a színészekért, táncosokért stb. Nem láttam, vagy nem akartam látni, hogy úgysincs semmi esélyem ezeknél az embereknél (korkülönbség, meg úgy egyébként se, hisz azt se tudták hogy létezem). De elmúlt ez a korszak, és bár mosolyogva tekintek vissza rá és tudom hogy kellett ez is, örülök hogy túl tudtam lépni. Megtaláltam a férjemet, aki nem tökéletes, mint a mesékben és nem olyan jóképű mint a 3 óráig sminkelt plakátfiúk, de nekem ő a tökéletes mégis valódi férfi. Nem gazdag nem híres, egy teljesen átlagos ember, de én is egy teljesen átlagos nő vagyok, szóval pont passzolunk.

Vannak barátnőim akik még mindig a gyerekkori rajongásban élnek. Ott megy el mellettük a sok valódi férfi akivel valódi boldogságuk lehetne, de ők csak a nem létező, kitalált szőke herceget várják. Persze más szemében a szálkát megtalálják, de magukon nem veszik észre, hogy pont ugyanolyanok. Legjobb barátnőm eljár randizgatni, minden egyes randi után 3 órán át hallgatom, hogy mi volt béna, rossz, és gáz a srácban akivel találkozott. Megmondom őszintén mikor először találkoztam a férjemmel én is felsorolhattam volna egy csomó felesleges marhaságot ami mondjuk más rajta, mint teszem azt Gerard Butleren, mert hát ő nem Gerard Butler volt :) De nem kezdtem sorolgatni, hogy jaj ő szőke és nem barna hajú, hogy magyar és nincs skót akcentusa, és egyéb baromságok.

Persze más se hallok csak hogy én mázlista vagyok, nekem bejött az élet, nekik sose lesz egy ilyen csodás pasijuk... hát ja így nem lesz. Pedig mint mondtam kiskoromban nem ilyen pasit képzeltem el az oldalamon mégis boldog vagyok vele, nincsenek nagy ármányok körülöttünk, senki se akar aljas módon közénk állni, nem bukkan fel az exneje (mert nincs neki :D) és egyéb klisék.

Mint ahogy az elején mondtam szerintem mindennek megvan a maga ideje az álomvilágnak és a valóságnak is. És nem az a baj, hogy valaki épp álomvilágban él, hanem az, ha azt hiszi az a valóság.

"csupán ez a valóság"

=DDD

Az ilyesmiken jót szoktam röhögni. Naná, hogy számodra az a valóság. Az, amit akarsz, amit megteremtesz magadnak. Ha sivár, unalmas, vágyaktól, álmoktól, romantikától mentes kapcsolatban hiszel, akkor úgy is lesz. Ha van merszed álmodni, és elérni amire vágysz, akkor meg úgy lesz. Lehet, hogy nem elsőre, lehet, hogy nem másodikra, de előbb-utóbb összejön.

Ha viszont eleve úgy állsz hozzá mindenhez, hogy "á, úgysem jön össze, az csak a mesékben van", akkor ne is csodálkozz, ha uncsi sivár az életed, és itt irigykedsz, és próbálod bebizonyítani, hogy márpedig a valóság sz*r! :P

Ja és még emellett is lehet realistának lenni. Az nem = elásom magam.

És a vágyak sem = síkhülyeség. Bár van olyan is.