Muszáj így hozzáállni? Nem szállt még fel a rózsaszín köd?

Sokan tényleg nem látják a szerelemtől a bajt, és csak a boldogság keresése számít.

Én is így voltam, összejöttem egy jópofa sráccal, szinte rögtön beleszerettem, de bárki így járt volna. De aztán csak kezdett kibontakozni, hogy milyen valójában, de akkora már késő volt. El akartam hinni, hogy én annyira szeretem, hogy majd tudok neki segíteni megváltozni. Mert boldog akartam lenni.

Egy évig kínlódtunk, vége lett a dolognak. Én még fél évig szenvedtem utána. Egy ocsmány féreg volt.

Mai ésszel már dobnám ki rögtön, mint macskát... de akkor csak az lebegett előttem, hogy valakivel boldog lehetek, és így élünk életünk végéig.

Persze van ilyen, csak nem mindegy kivel.

"Adjátok itt az idióta tanácsotokat, h jó kikezdeni egy börtöntöltelékkel meg persze azt azt követő fordulattal meg csattanóval a végén, de azt nem vágjátok, h az egy író által papírra vetett sztori és egyértelmű, hogy happyend lesz a vége, mert egyébként senki nem fogja venni azt a sz*art?"

Az a sz@r azoknak való akik álomvilágban élnek, akik azt hiszik hogy szerelem nélkül nincs boldogság. Aztán jön a rideg valóság amikor a börtöntöltelék férj még akkor is félholtra veri őket ha elsózzák a kaját.

"Aztán persze mikor nem így jön össze, akkor meg jön a NANE, hogy jaj szegény nők:D "

Hát igen, az ilyenek utána sajnálják magukat meg egymást hogy "azok a szemét férfiak", és pont ezért nem lesznek képesek jobbat kifogni: azt hiszik hogy ők maguk egyáltalán nem tehetnek arról hogy egy ilyen állattal élnek/éltek együtt (talán kényszerítették őket hogy ebbe a kapcsolatba lépjenek? ugyan már...), nem látják hogyan lehet kiszűrni az ilyeneket.

Én azt mondom mindenki olyan emberrel jár/él együtt akihez legbelül méltónak érzi saját magát. Ha egy zűrös alakkal kezdesz az olyan mintha aláírtál volna egy képzeletbeli nyilatkozatot arról hogy te ezt érdemled, neked ennél jobb nem kell. A rózsaszín köd felszállta után saját magunkon kívül senkit sincs jogunk hibáztatni.

Sosem olvastam ilyen sz*rokat. :D Nekem ez az egész "hálivúdi" romantika nem jön át, kiütésem lesz tőle, nem tehetek róla. Amit te képviselsz, nem hímsovonizmus, hanem realista életszemlélet. Engem gyakran tartanak "ünneprontónak", ha mondom, hogy nem így lesz, vagy hogy ez így nem működőképes, aztán persze a sors a legtöbbször engem igazol.

Ez nem pesszimizmus (sokan azt mondják), csupán ez a valóság.

22/L