Amióta megláttam a szerelmemet, azóta gondolatban szoktam beszélni. Ez miért van? 15/F

12:26-os vagyok:

Nem akarok itt világot megváltani, nem vagyok felnőtt, és keveset értek hozzá, körülbelül egy éve hallottam róla először. De sikerült megértenem, talán a legegyszerűbb megértetni egy vicc kapcsán:

A vakondnak ásóra van szüksége, ezért elindul a nyuszikához.

"Mi van, ha nincs is otthon a nyuszika?" -gondolja, de azért tovább megy.

"Mi van, ha a nyuszika éppen használja az ásóját, és nem is tudja odaadni?" -Merül fel benne újabb kérdés, de azért megy tovább.

"Lehet hogy a nyuszika irigy... És nem is akarja odaadni az ásóját, pedig van neki, és nem is használja." - jut eszébe.

Odaér a nyuszika házához a vakond, becsönget. A nyuszika ajtót nyit:

- Szia Vakond!

- DUGD FEL AZ ÁSÓDAT! - és becsapja az ajtót.

Pontosan ez az egó. Akkor ismertem fel, mikor a ballagásom után elalvás előtt azon gondolkoztam, milyen szép nap volt, a barátom eljött este 11-kor hogy elhozza az ajándékomat, és milyen gyönyörű levelet írt. És erre azt hallom magamból: Áh, nem gondolta komolyan amiket odaírt. Nem emlékszel, tegnap egész nap fel se hívott! Hol érdekled te őt?

Aztán eszembe jutott, hogy de hát olyan aranyos volt, direkt a kedvemért rasztaszínű csokrot köttetett, annyira figyelmes volt. Erre jött a válasz: Jajj ugyan már, be ne halj ettől! Pont erre pályázik, hogy ezzel a ki gesztussal megtartson, közbe meg nem is szeret, már nagyon rég nem szeret.

Na és akkor ismertem meg, hogy ki az aki elrontja a dolgokat. És rájöttem, hogy ez a fiú igazából sose bántott meg, mindig nagyon szeretett, csak az egóm csinálta ezt velem.

Kedvenc filmem a Revolver, az is erről szól. A legvégén a filmnek pszichológusok beszélnek az egóról, összeírtam a múltkor:

Dr. Yoav Dattilo: Az egó a világon legaljasabb szélhámos. Amit csak elképzelhetünk, és amit elsem tudunk képzelni, mert láthatatlan.

Dr. Steven C.: A legegyszerűbb és legnagyobb átverés, hogy én te vagyok.

Dr. Peter Fonagy: A probléma az, hogy az egó ott bújkál, ahol nem is keresnénk. Önmagunkban.

Leonard Jacobson: A gondolatainknak álcázza magát, az érzéseinknek, azt hinnék mi magunk vagyunk.

Andrew Samuels: Az embernek védenie kell a saját egóját. Nem ismer határokat, képes csalni, lopni, ölni, bármit megtesz, hogy fenntartsa az egóállapotát.

Leonard Jacobson: Az embereknek fogalmuk sincs az egójukról. Nem tudják hogy létezik az egó.

Dr. Davis Hawkins: Nehéz elfogadnunk, mert némileg fölöttünk áll, bizonyos szempontból nagyobb értéket képvisel, és alkalmasabb az igazság megfogalmazására.

Dr. Deepak Chopra: A vallásban az egó a gonosz megtestesülése. Na persze senki se veszi számításba milyen ravasz az egó, hisz ő alkotta meg az ördögöt hogy mást hibáztathassunk.

Dr. Peter Fonagy: Létrehozva egy kitalált külső ellenséget álltalában valós ellenséget is szerzünk magunknak és ez az igazi veszélye az egónak, de ez is az egó műve.

Dr. Deepak Chopra: Nem létezik olyan, hogy külső ellenség, függetlenül attól hogy mit sugallnak a gondolataink, minden ellenségképünk a saját egónk mint ellenség kivetítése.

Dr. Peter Fonagy: És ha ez így van mondhatjuk hogy külső ellenségeink 100%-a a saját találmányunk.

Dr. Obadiah S. Harris: A legnagyobb ellenségünk a saját belső érzékelésünk az egónk. A saját egónk.

Először lehet hogy felfog ez zaklatni. Én elkezdtem menekülni a gondolat elől, az egóm nem akarta hogy ez tudatosuljon bennem.

Első lépés felismerni. Még nehezebb kordában tartani, és legyőzni. Mesélte barátnőm apukája, hogy valahol úgy pusztítják az egójukat, hogy leülnek egy üres, hófehér fallal szembe, és órákig, akár egy napig csak nézik.

Engem az egóm rögtön nagyon durván elkezdett lebeszélni, hogy ez mekkora idiótaság.

Ennek a gyakorlatnak az a haszna, hogy az egódat kifárasztod.

Másik módszer jobban bevált. Van az a "kiírod magadból a dolgokat" dolog. Elkezded írni, amit az egód mond, minden apróságot, anélkül hogy átgondolnád korrekt-e a vád, meg amit mond. Nem is muszáj leírni, elég jelképesen leírni, és mondani hogy: "óh hát ez nagyon fontos. Fúú de igaz, ezt muszáj leírnom." Ezzel az ő szabályaival játszunk, és figyeljétek meg, elfognak szállni a negatív gondolatok, és az egód elcsöndesedik. (Ha idegen ez az egó szó, akkor gondolhatsz rá úgy is, mint negatív gondolatokra, de jobb elnevezés az egó. És fontos: Ne hidd el, hogy ezek a gondolatok te vagy! Ő nem tartozik hozzád)

na jó ezt most nem tudom hova tenni:D tehát az egód a negatív gondolatok( eddig az egoizmusra gondoltam, de úgy látszik ez mégsem az) ez a ,,magaddal beszélgetés'' azt akarja jelenteni h amikor gondolkodsz felteszel magadnak egy kérdést, amit megválaszolsz? és ha a válaszod negatív az az egód?

és ha nincs egód akkor elhiszel mindent, nincs benned kétség, távolságtartás?(kérdem én ez miért jó?simán kihasználható, a vége meg szép nagy koppanás)

ez az egész egós dolog nem csak az ember pesszimista jelleme?

Köszönöm annak aki linkelte a könyvet, elkezdtem olvasni. Mindenkinek ajánlom. Az előszó zavaros, de utána nagyon érthető az egész, és értelmes.

Nem teszünk fel magunknak kérdést. Folyamatosan, megállás nélkül gondolkozunk. Akkor is, amikor nem akarunk. Kezd el figyelni a gondolataidat, hogy miket mondanak. Vagy a múltat emlegetik, vagy a jövőt tervezgetik, ugye?

Attól nem a kételkedés fog megszűnni. Most vegyük azt, ami ebben a könyvben tökéletesen le van írva: A fájdalomnak két oldala van. Egy pozitív, és egy negatív. A pozitív nem örömöt ad, csupán élvezetet. Mint egy drog. Beveszed, addig minden remek. Aztán átfordul az ellentétébe, és ennyi volt. Mint egy felszínes szerelem.

Nem, nem a pesszimista jellemünk.

De komolyan mondom kezd el olvasni azt a könyvet amit valaki belinkelt, mert én nem szeretnék senkit se tévútra vezetni, mert ezek az én kicsi fejembe is csak félig világosak, nem hogy megmagyarázni menjen.

(Még írnám tovább, de most muszáj mennem. :S)

Az vagyok, aki a hosszú választ írta.

cynic, nagyon szépen köszönöm, hogy belinkelted ezt a könyvet. Most kezdem csak az 52. oldalt olvasni, de azoktól a fájdalmaimtól szabadultam meg egy óra olvasás alatt, amik hetek óta gyötörtek. Most jöttem rá, milyen ostoba is voltam. Azon idegesítettem magamat, ami már a múlthoz tartozik, aminek semmi köze ehhez a pillanathoz, és ahelyett hogy a jelenbe lettem volna boldog, a múlt miatt idegeskedtem, és a jövőtől vártam, hogy jobbra fordul. Pedig ott van minden a jelenben. :))