Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akik már keresztülmentek hasonló dolgokon, tudnának nekem tanácsokat adni? Kíváncsi vagyok csak vagy ez már tényleg egyértelmű leszbikusság? Tudom fiatal vagyok még de jól jönnének a válaszok. Vagy bárki aki leírná a véleményét megköszönném. (: 15/l
kezdem az elejétől:)
mikor még csak barbie babákkal játszottam akkor is mindig lánnyal akartam lenni és az sem volt ritka nálam hogy két lány barbie babát hoztam össze..és csináltam különféle történeteket velük.bár ez így visszagondolva kicsit bizarrnak tűnik:)
aztán múltak a hónapok, az évek és a barbie baba már nem is került elő..egyre inkább már az utcán néztem meg a szép lányokat.és a falamra is mindig az éppen bálványozott kedvenc énekesnőm poszterét raktam ki, és akár órákig is el tudtam nézni hogy milyen gyönyörű.
majd mikor ilyen 12 éves korom körül kaptunk egy új matektanárt.hát mondanom sem kell.gyönyörű volt és teljesen beleestem.bár tudtam hogy nem ez a normális, nekem kicsit sem volt fura.sőőt..sosem tudtam vele normálisan beszélni mert mindig ideges voltam a közelében.majd leváltották, de hát valahogy túléltem.:)
majd jött egy új osztálytársam.érte is egy évig oda voltam.gyönyörűnek láttam és hát jött a nyár és iszonyúan hiányzott.:( nem mondom hogy szerelem volt, de nagyon nagyon nagy rajongás. majd következő évben nagyon jó barátok lettünk(hozzátenném még mindig a legjobb barátaim közé tartozik:)) és ez a rajongás átment nagyon szoros baráti kötődésbe.
ekkor már majdnem 13éves voltam.majd mikor betöltöttem a 13at, összeismerkedtem egy nálam félévvel idősebb lánnyal.egy folyosón voltunk és teljesen megbabonázott:) akkor életemben először tényleg szerelmes voltam.mindig a társaságát kerestem, mindig hagytam neki a kedvenc csokijából (volt hogy csak azért vettem meg azt a csokit hogy őt megkínálhassam) tovább maradtam a suliban csak hogy vele beszélhessek, mindig a képeit néztem, visszaolvastam minden nap minden smsét és mindig, tényleg csak mindig rá gondoltam.minden egyes vele töltött pillanatot élveztem:) először nem is akartam elhinni hogy egy lányra így gondolok, de aztán egyre inkább tudatosult benne hogy ez már nem csak sima rajongás.de azzal nyugtattam magamat hogy nem a nembe, hanem magába az emberbe szerettem bele, vagyis nem vagyok leszbikus. ez, hogy így gondoltam rá egészen tavaly év végéig tartott mikor ő gimnáziumba ment és annyira megváltozott hogy már egyre jobban múlt el ez az egész dolog iránta.először iszonyatosan hiányzott de hát..túléltem ezt is:) bár még mindig úgy gondolom hogy gyönyörű lány és bármit megadnék azért hogy megint a régi legyen de hát nem lehet sajnos.
ekkor már majdnem 15 voltam.
és most az utóbbi egy évben tényleg kezdtem komolyabban arra gondolni hogy, mi van ha tényleg mégis leszbikus vagyok? hisz a fiúk nem érdekelnek, hidegen hagynak.ki is próbáltam már fiúkkal de hát nem mozgattak meg bennem semmit sem.persze szex az nem volt.addig még van időm.de a lányok...fantáziálgatok velük, mindig megnézem őket, és mindig azon kapom magam hogy ha meglátok egy szép lányt, akarva vagy akaratlanul is de próbálok a közelében lenni és elképzelek vele dolgokat.ez olyan leírhatatlan. és az a legfurább az egészben hogy ez nekem teljesen természetes.nincs bennem olyan hogy ha leszbikus is lennék nem merném bevallani magamnak vagy félnék ettől. és ha buliba is megyek (még nem sűrűn mert hát még csak most kezdődik inkább ez a korszakom) akkor egy-két ital után szinte már az a célom hogy lánnyal történjen valami.keresem a közelségüket.
és ha filmben van egy csók két lány/nő között, akkor hát..leírhatatlan érzés.persze a pornótól undorodom. de ha a film az érzelmeket a nézőnek olyan jól áttudja adni hogy már teljesen beleéli magát a történetbe az ember és akkor jön a várva vár nagy csók, akkor az nagyszerű érzés és van az az érzés ilyenkor a mellkasodban.akkor is az az érzésem van mikor elképzelek egy lánnyal csókot..
szóval most nem tudom mi van velem.mindenki azt mondja hogy ebben a korban természetes a kíváncsiság de..szerintem ez az én esetemben már több mint puszta kíváncsiság. szóval szerintetek a leírtak alapján ez mi?kíváncsiság vagy ez már tényleg valami? már interneten és annyi mindent olvastam a leszbikusságról..történeteket, véleményeket, blogokat..voltak olyanok amelyekben teljesen szinte magamra is ismertem...
jól jönne azoknak a véleménye akik voltak hasonló helyzetben ilyen korban:)
és bocsánat ha kicsit hosszúra sikeredett de belegondolva ez itt leírva több mint 5 év tapasztalata:)
köszönöm azoknak akik ezt elolvassák és válaszolnak is rá esetleg:)
válasza: válasza:21:41es akkor most egy cipőben járunk:) csak kicsit másképp.
az a baj hogy most megyek ugye gimibe..és hát új osztálytársak..és jön egy gyönyörű lány aki hát..gyönyörű.és nagyon jófej és aranyos is.és nem szeretném hogy ugyan az legyen mint amit már leírtam a történetemben az egyik lánnyal kapcsolatban.pedig kezd ugyan az lenni..:/ egyre többet gondolok rá de ez..áh hát nem jó:/ nagyon nem..
"nem könnyű, de járható út amin jársz..idővel kiderül merre visz." ez nagyon tetszik:)
köszönöm a válaszod:)
22:44 köszönöm neked is.
:)
válasza:tegnap 21.41-es vagyok!
Örülök,hogy nem volt felesleges a válaszom.:)
Az a baj,hogy minden ember ösztönösen vágyik a jóra,arra ami jó érzést vált ki belőle.Így Te is keresed azt a személyt,aki megtudja neked adni
akár csak a 'gyomorösszeszorulós' érzést.:D Új közegben is akaratlanul keresni fogod ezt és meg is fogod találni.Írod,hogy lesz egy osztálytársad...lehet,hogy
megismered és kiábrándulsz belőle,ez is előfordulhat.:)Ne aggódj,bármi lesz,túl fogod élni.:)
Na meg lehet,hogy épp egy különleges fiút találsz,aki teljesen felkavar.:)
Lényeg,hogy figyelj az érzéseidre,hagyj időt magadnak,és minden rendben lesz!
igazából gólyatáborban nagyon sokat beszélgettem vele és tényleg egy értelmes, okos lány ő..:)csak az a baj hogy minden rosszban benne van..pia , ami még nem is lenne akkora gond ha nem vinné ennyire túlzásba hogy már az asztal alól kell kihúzni, na meg fű..de tényleg okos.meséltek nekem róla.és egy emberről meg is lehet állapítani egy hosszú beszélgetés alapján hogy értelmes e vagy nem.
meg ma is láttam az utcán..és észrevette hogy észrevettem de én nem mertem odamenni hozzá és gyorsan el is indultam a másik irányba..mert már jött a gyomromban az az érzés és a lábremegés..
de hát lehet igazad van:)köszönöm azért még egyszer:)
válasza:Kedves kérdező!
Ha szabad tudni, hogy alakultak azóta a dolgok? :)
Elmesélem az én történetemet. Nekem is voltak már kiskorom óta erre utaló jelek, de ki foglalkozott volna még akkor ezekkel. Aztán olyan hetedik-nyolcadikban, mikor már kezdtem nagyobb lenni, felfigyeltem 1-2 lányra. Komolyabban nem foglalkoztam velük, csak néztem őket, megfogott bennük valami leírhatatlan. Aztán jött a középsuli, az első évben nem nagyon foglalkoztam a dologgal, de visszagondolva, már ekkor is megbámultam 1-2 csajt. Hanem úgy a második évben, meg idén kezdett fejbe vágni a gondolat, hogy te jó ég, valószínűleg meleg vagyok. Így 17 évesen még azért ez nem egy letisztult dolog, de tudom magamról, hogy nem lehetetlen. Eddig próbáltam elnyomni magamban, valamennyire sikerült is. Most már ezzel nem foglalkozom, mert ami "belém van kódolva", azt nem tudom megmásítani. Jelenleg úgy érzem, hogy fiúkkal nem tudnék lenni. Aztán meglátjuk mi lesz végül. Már örülnék egy kapcsolatnak, mert eddig egy sem volt. Valószínűleg azért, mert rossz helyen keresgéltem. :)
Én azt tanácsolnám, hogy a szüleidnek erről egyelőre még ne szólj. Először magadban kell tisztáznod. Majd ha már ott fogsz tartani, hogy be kell mutatni az illetőt, akkor ráérsz ezzel. :)
válasza:Nos.
még korábban írtam, 05:48 vagyok.
az utolsóval teljesen egyetértek, főleg azt emelném ki hogy ne szólj most még senkinek. egyrészt, mert 15 évesen ez még nagyon korai, másrészt felesleges is, amíg nem kell senkit se bemutatni.
korábbi kérdésedre válaszolok:
amikor ebben a korban voltam, még azt sem tudtam hogy elfojtom a dolgot. egy hülye, de természetes érzés volt. ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki bűnronda hajjal beállít, megkérdezi hogy jó a hajam? te meg erőltetett mosollyal mondod, hogy tök jó.
Nem jó. Qurvára sz*r, de nem érne semmit ha elmondanád az igazat.
Ugyanígy, néha még füllentettem is amikor körbejárt a kérdés, hogy kinek melyik srác tetszik a legjobban.
inkább középsuli második felében gondolkodtam el rajta, de még akkor sem vettem komolyan, nagyon sokáig. Pedig a kirakós minden darabja megvolt már, csak összerakni nem tudtam. Egy japán film után állt össze a kép, olyannyira, hogy egyre biztosabb.
Rossz érzés viszont kevés maradt. Sokkal inkább fellélegeztem, egyrészt már tudom a rejtélyes érzések okát, másrészt már tudom hogy mit, és hol kell keresnem. Ez nagyon jó, végre nem sodródok az árral, hanem kézbe vettem a dolgokat. Az előnye a hátránya is, mégpedig hogy lányok. Mindegy kibe szerelmesedsz bele, jó eséllyel esélytelen, mert a nők nagyja mégiscsak hetero. És akkor még nem beszéltünk a másik nagy problémáról, a közeledésről.... Nehéz ez.
Ezzel a lánnyal kapcsolatban,akit már említettem hogy gólyatáborból ismerem és azóta ugye már osztálytársak is lettünk, csak annyit tudok mondani hogy odáig vagyok érte.de nagyon megijeszt ez a dolog...gyönyörű, okos, aranyos, vicces és ahogy néz:/ csak az a baj hogy folyton őt nézem..bár van olyan is hogy csak beszélgetek többiekkel és odanézek rá hogy vajon most ő mit csinálhat és csak ül a helyén és néz, mikor meg odanézek rögtön ő is elkapja a fejét.de nem akarom magam semmilyen álomba sem ringatni ezzel kapcsolatban.és múltkor is csak úgy odajött hozzám hogy milyen gyönyörű vagyok.ez nagyon jólesett tőle.:)és nagyon sokszor mikor ránézek és észreveszi, olyan őszintén rám mosolyog és akkor vagyok kész:) de közben meg tudom hogy nem ez lenne az amitől minden barátom ilyen kábulatba esne és ilyenkor ijedek meg nagyon.ilyenkor érzek bűntudatot magamban..hogy ha tényleg ilyen lennék és nem csak egy időszak mikor meg vagyok zavarodva, mit szólnak majd hozzá anyuék?mit éreznének?csalódottság, bűntudat.. de ha meg rágondolok akkor ezt az érzést felváltja a rajongás, az izgatottság.. szóval ismét össze vagyok zavarodva.
21:19 remélem hogy találsz valakit, aki boldoggá tesz.:) csak sok szerencsét tudok kívánni!:)
05:48 teljesen igazad van neked is.tudom nem kell senkinek sem még szólnom mert még korai, ezért is előbb ide tettem fel a kérdést hogy tanácsokat kapjak.:)amiket kaptam is.
multkor barátnőmmel kiültünk este a teraszukra meginni egy-egy sört.és elkezdtünk olyan dolgokról is beszélni amikről általában nem szoktunk.és majdnem ezeket mind elmondtam neki.de féltem.nem kijelenteni akartam hogy ilyen vagyok, csak elmondani neki hogy mennyire össze vagyok zavarodva.mert mi mindent elmondunk a másiknak.ő a legeslegjobb barátnőm.és annyira rossz érzés hogy erről nem tudok vele beszélni.de talán jobb is így egyenlőre..
szóval ami a lényeg hogy nem tudok ebben a helyzetben nagyon mást csinálni, minthogy várni.várni hogy kiderüljön hogy mi is ez bennem.:)
válasza:5:48 vagyok ismét.
mondd el a barátnődnek.
azért van.
hogy mindent megbeszélhess vele.
ezért van a nőknek tucatnyi barátnője mindenfelé, hogy mindig legyen egy, akivel meg tudja osztani örömét-bánatát. nem arra vagyunk kitalálva hogy magunkban tartsuk az ilyeneket. mond el neki, és ne félj.
én nemrég mondtam el az egyik régi barátnőmnek, igaz 200 km-re vagyunk egymástól. Féltem hogy másképp fog viszonyulni hozzám, azért is, mert korábban volt egy időszak amikor őérte rajongtam, de szerencsére elmúlt.
Nem történt semmi. Mondta, hogy meg is lepődött meg nem is. olyan tárgyilagosan beszélgettünk róla, mintha a felvételi-esélyeinket latolgatnánk.
azóta sokkal jobb. még néhány közelebbi barátnőmnek szintén el akarom mondani, de csak ha személyesen találkozok velük.
szóval ne tartsd magadban. egyvalakinek legalább mondd el. hiszen el is akarod mondani. sokkal könnyebb lesz utána.
válasza:21:19 vagyok.
Ha esetleg vagytok olyan jó baráti viszonyban, akkor egyszer felhozhatod a témát, hogy ő mit gondol erről, mi a véleménye. Próbálj meg minél többet beszélgetni vele, esetleg suli utáni programra elhívni (megisztok valamit vagy csak sétáltok).
A szülők véleményétől mindenki tart. Elvégre senki sem úgy neveli a gyerekét, hogy egyszer csak azt hallja tőle, hogy meleg. Erre még nem kell gondolnod, majd csak tényleg akkor, ha már úgy érzed, hogy felvállalod a társad és biztos vagy a döntésedben. Addig meg felesleges őket ezzel terhelni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!