Lassan teljesen szétesek a zavartságtól. Mit gondoltok van remény? Vagy micsináljak?

Szóval nemrég Horvátországba voltunk nyaralni haverokkal. Hárman hozták is a "barátnőjüket". De furcsa szó ez hiszen volt kettő akinél elég egyoldalú a dolog. Az egyiknél csaj nem is igazán akarja...meg semmilyen érzelmet nem mutat ki...csak megtűri, sőt néha le lehet olvasni az arcáról h nem akarja. Sajnálom szegényt, nagyon. Mert amúgy egy tünemény, egy nagyon rendes kis szolid lány. Horvát származású, de messzebb lakik a nyaralóhelytől mint mi. Én Gyékényesen lakok. Na szóval a lány jófej volt, és sztem kedvelt is minket. Mindenkit, de legkevésbé azt akivel jött. Én is kedveltem, kedvelem...nagyon ari. De nem próbálkozok haver "barátnőjével". Viszont azt se akarom, hogy szegény szenvedjen, vagy rosszul érezze magát, mert nem akarja megbántani "a mostani kedvesét" és így velemaradjon. Ezt nem akarom...de nem tudom mit csináljak. Beszélek vele...nyit felém is, de csak mint barát, és bármennyire is mondom magamba, hogy oké akkor ennyi,sajnos agyalok rajta. Hogy lehet ebből jól kijönni? mivan most velem? Lehet ebből még valami? (mert nem vagyok benne biztos hogy csak barátként nyit...) Ti mit tennétek?