Szeremes vagyok, vagy mi van velem?

Igen, elképzelhető. Találkozz vele. Gondolkodás a "gond" előtaggal kezdődik! Az életet élni kell, nem beszélni róla. Te élsz?

Nagyon úgy tűnik. Élőben találkoztatok már?

Szerintem ism szerelem!Valahogy..beszélj vele erről...Derítsd ki, h ő is így érez-e irántad és hai igen akkor találkozzazatok!Vioszont azt ne csináld, h egyszer csdak megrod, h +szeretlek":)Mert lehet, h azzal ége mindennek!

beleszerettél xD

A szerelem nem más mint egy biokémiai reakció, amelyért a szeretkezés során felszabaduló hormonok a felelősek, amelyek felszabadulásának mértéke a partnered iránti vonzalmad függvénye. Nem vagy szerelmes :)

A szerelem a fentieken kívül valami megmagyarázhatatlan részt is hordoz. Próbálta nagy művészek egész hada érzékeltetni vagy sokkolóan visszaadni akár, mégis marad a tapasztalás, ha tényleg tudni akarod, milyen. Ez klasszikus belehabarodás. Az ész hátrányban, az irracionális komponens uralomra tör... :) A valódi szerelem okosságok egész hadán alapul, tehát nyugodt az értelem, és szándékosan engedhetsz teret a szenvedélynek, amikor annak jön az ideje. Persze tökéletesség nincs, és igazából van ok nyugtalanságra is és szenvedésre is, ahogy most. Csak kicsiben. :) Szerintem engedd, hogy az legyen, ami mindenféleképpen van: távoli idegenek vagytok, emellett biztató az a pár dolog, amit tudsz és érzel vele kapcsolatban. És a legfontosabb, amit nagyon érdemes tudomásul venni: hosszú út lesz, és ez csak a legeleje. Ha becsületesen megismered őt, és ő is téged, akkor az érzések a tényekhez igazodnak: vagy kb minden okotok meglesz az együtt maradásra, vagy hamar kialszik a láng, és még a szimpátia is ugrik, vagy különféle gubancos félig ilyen, félig olyan viszonyokban sínylődtök egy ideig, ha netán nem kerülitek az oktalan szenvedést. :)

A szerelem nem holmi szaros 'biokémiai reakció', főleg nem csak szex során érezhető (nem is tudom hogy gondoltad), hanem 'kőkemény' szellemi tevékenység.