Miért érzem úgy, hogy örökre egyedül fogok maradni?

Ez nem tinihiszti, mielőtt bárki is ezt szeretné nekem üzenni.

Tényleg úgy érzem, hogy nekem sosem lesz barátom. 17 éves vagyok, és még sosem volt kapcsolatom, nem randiztam, és nem csókolóztam senkivel. Lehet, hogy most egyesek ránevetnek a monitorra, vagy gúnyosan továbbkattintanak, de akkor ők még biztosan nem érezték azt, hogy senkit nem érdekelnek. A korombeli barátnőim mind járnak valakivel, és kivétel nélkül mindegyiküknek szép és tartós kapcsolata van. Nem tudom, mi gond van velem. Én tényleg minden önteltség nélkül szépnek tartom magam, legalábbis nem kell szégyenkeznem,és úgy gondolom, hogy azért minden témához hozzá tudok szólni. Eléggé lefárasztom magam, hogy minden egyes nap arra gondolok, hogy unalmas, jelentéktelen lány vagyok, aki nem kell senkinek. Emellett elég furcsa, de azt érzem, engem egy fiú sem tudna szeretni. Lehet, hogy most eléggé negatívan írtam magamról, de ez kívülről sosem látszik rajtam! Viszont otthon már kikészülök a magánytól. Van valakinek ötlete, hogy mit és mint tudnék változtatni, vagy mi lehet a gond? Köszönöm!