Fiúk! Olyanoktól kérdezem akinek a barátnője nincs már itt. Angyal lett, és föntről vigyáz rátok. Hogyan vagy mit csinálsz, hogy könnyebb legyen?

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 06:24

Nem akarok ide bele rondítani a sorok közé de te már meg tetted!

Nem tudom miért zavar az ha valaki elmondja a véleményét és segíteni próbál?A gyász az gyász!Teljesen mindegy hogy barátnő,nagypapa,anyuka vagy apáról van szó!A lényeg ugyanaz,még pedig a gyász és az elengedés,mert arról szól az egész.

Igen ezt egy kívül álló könnyen mondja hogy engedd el és bla bla.A kérdezőt sem értem hogy nem kíváncsi mások mondandójára,mert lehet hogy egy olyan ember tud segíteni aki bár nem volt ilyen helyzetben de lehet hogy tud hasznos tanácsot adni hogy hogyan lehet átvészelni,ezt nem kell feltétlenül csámcsogásnak venni!Én megértelek kérdező mert sajnos én már nem egy szerettemet vesztettem el,de ne legyél elutasító mert vannak emberek akik valóban segíteni próbálnának és nem csak szánakozni rajtad!Na már most ha ezeket az embereket el lököd magadtól akkor soha nem fogsz kimászni belőle!

Én tudom hogy dühös vagy a világra és meg is értem,én is az voltam!De ez semmire nem vezet!Nyitnod kell a világ fele és meg látod könnyebb lesz az el engedés és a barátnőd hidd el büszke lesz rád onnan fentről!

A kérdezőhöz!Tudom hogy nem gombnyomásra működik de előbb utóbb meg kell ezt tenned,erre te is ráfogsz jönni mert ahogy írtam is és az egyik hozzászóló is írta aki hasonló cipőben járt,egy pokol lesz az életed és úgy fogsz működni mint egy élő halott!

Gondolkodtam, hogy írjak-e ide valamit egyáltalán, mert nem voltam még hozzád hasonló helyzetben, így nem is tudom átérezni, mit érezhetsz belül. Viszont gyászt már én is hordoztam, azt nagyon jól tudom, milyen. Nehéz, de semmi értelme annak, hogy önsajnálatba, önvádba, stb. merülj és értéktelennek tartsd az életed! Egyébként a barátnőd nem lett angyal, és te sem lennél az. Azt meg, hogy te itt, a földi életben mit csinálsz, hova mész, egyáltalán nem látja. Mondják itt az időt, hogy az majd begyógyítja a sebet. Részben így van, bár tudok sok esetet (pl. saját nagymamám), aki 4 év után sem tudta még feldolgozni nagyapám hirtelen halálát. Nem csodálom, hisz nincs reménysége, nincs mibe kapaszkodni. Én nem akarok itt bölcselkedni, okoskodni, nagy szavakat mondani. Én csak azt mondom, amiben már nekem is van tapasztalatom, ez pedig az, hogy fordulj oda Istenhez, aki minden sebet be tud gyógyítani. Csak hittel el kell fogadnod, hogy ő meghalt érted, hogy örök életed lehessen, és hogy ne a kárhozatban, hanem a mennyben tölthesd az örökkévalóságot. Mert bizony, ez a néhány földi év hamar elszáll, és utána csak a test kerül a koporsóba. Porból lett, azzá is lesz. Na szóval én csak annyit akartam ebből kihozni, hogy bízd oda az életedet Istenre, mert benne garantáltan nem fogsz csalódni soha. Tapasztalom már 4 éve, és tudom ajánlani!

Kívánok neked őszintén vigasztalódást (ezt is csak Isten tud neked adni, sem az idő, sem mindenféle emberi szavak), egy próbát megér!

És az öngyilkosságnak még a gondolatát is töröld ki az agyadból!

Minden jót!

20/F