Mit gondolhat most róla, ha így viselkedtem vele?

Tinédzserkoromban volt egy fiú (ő akkor 21 éves lehetett), akivel nagyon jóban voltunk, és akiről kiderült, hogy végül szerelmes lett belém. Én forrófejű tiniként nem viselkedtem vele a legszebben, gyakran megsértődtem rá a semmiért. Ő beleszeretett a vadócba, és szerelmet vallott, de én visszautasítottam, és ráadásul még azt is megmutattam neki, hogy kiért rajongok én. Pár hétre rá elköltöztünk és megszakadt a kapcsolat, nekem is lett párom, neki is.

Egyszóval egy forróvérű, hamar sértődős, karakteres tini voltam, és így utólag csak szégyellem magam, hogy hogy viselkedtem vele. Ő fülig szerelmes volt, és nekem olyan érzésem volt, hogy örül minden hisztis, blamáló szavamnak. Csendes lányként nem hiszem hogy észrevett volna (pedig ő is hallgatag), s talán pont ezért szerette meg a vadóc, kiszámíthatatlan énemet.Amolyan

"forróvérű tini elcsábítja a komoly fiút" szituáció volt a mienk.

Azóta eltelt több mint öt év, és gyökeresen megváltoztam... Ha visszagondolok azokra az időkre komolyan szégyellem a viselkedésem. Kíváncsi vagyok, hogy neki is megváltozott a véleménye az akkori énemről, hiszen az idő múltával rájöhetett, hogy egy olyan hisztis lány kell a csudának :) Vagy lehet még mindig része az a vadóc tini a gondolatainak?

Szerintetek?