De mi van, ha újból kinyírom magunkat?

Itt van ez a fickó, nevezzük Zének. Nemrégiben kezdtünk el gyakrabban találkozni, úgy értem: magunkhoz képest. Tehát hetente egyszer-kétszer, mindezt véletlenszerűen. Mégis, akárhányszor alkalmunk volt, a beszélgetéseink nagyon intenzíven, érdekesen alakultak. Éppen ezért, nem volt gond, ha nem látjuk egymást; egy-egy ilyen este kitartott egész héten át.

De a hétvégén úgy csókolt, hogy... rrrg.

Piszkosul félek attól, hogy a kapcsolatunk a kötődés kialakulásával elsablonosodik. Hogy nem fogom bírni, és véget vetek a dolognak, mielőtt ez megtörténhetne, mert a kötődés legyengít, és kevésbé izgalmassá tesz. Ha érzem, hogy Zé kezd igazán kötődni, úgy fogom érezni, hogy süllyedünk, hogy már nem tudom arra a szintre vinni magunkat, ahonnan elindultunk.

Hagyjam: jöjjön, aminek jönnie kell; vagy esélyt se adjak a csalódásra?