Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki múltam vége, nem bírom tovább. Már csak azért írom ki ezt a kérdést mert megerősítést szeretnék arra, hogy igen is szar helyzetben vagyok. (? )
A lényeg, hogy eddig bírtam ma került fel az i-re az a bizonyos pont. 20 éves férfi vagyok, 3 évig boldog párkapcsolatban éltem egy velem egykorú lánnyal, aki tegnap kidobott engem, de nem is akárhogy, megalázott. Szememre hányta a hibáimat, hogy miket csináltam rosszul (pl.: kb 1 hónapja szex közben sikerült lerúgnom a gyertyát az ágy mellól, de nem lett tűz meg semmi).
Na ez engem nagyon is szíven ütött, de sajnos nekem itthon sincsenek rendben a dolgok, röpke 20 évem alatt sose kaptam semilyen szülői támogatást, ha rossz jegyet kaptam akkor balhé, balhé után következett ha jót akkor meg senkit sem érdekelt csak szerezzek még többet. van 2 testvérem(1 fiú és 1 lány) Idősebbek mindketten a fiú az idősebb. Mikor én megszülettem a báttyám elakart itthonról költözni, mert utált engem, végül meg is tette de nem pont emiatt csak ez is közrejátszott. 6 éves voltam.
A nővérem volt az én igazi anyukám, mindenhova ő vitt és szinte ő nevelt fel 10 évesen összeveszett a szüleimmel és elköltözött itthonról, engem hátrahagyva, másfél év után jött a telefon, hogy házasodni fog és mint kiderült terhes. Ez az egész összehozta a családot újra, csak annyi különbséggel, hogy a báttyám továbbra is leszart engem és onnantól a kissebbik tesóm is. Soha nem hív fel nem érdekli mi van velem, én ha keresem 1-2 percet beszél velem holott anyámmal órákat szokott. Sajnos az egyetemen se megy túl jól a teljesítés, sikerült megbuknom a két legnehezebb tantárgyból de hiába tanultam rá. Kitört a harmadik világháború, hogy én egy senki házi vagyok meg stb. és folyamatosan a szüleim is rávilágítanak arra, hogy nem tudok semmit sem jól csinálni tehát folyamatos stressz és nyomás alatt éltem eddig amit a barátnőm segítségével tudtam csak átvészelni eddig meg a sportnak köszönhetően. Sportolok, és konditerembe is járok de valahogy az idegességem csak arra a röpke pár órácskára száll el amíg a teremben vagy a pályán vagyok.
Már nem érzek semilyen késztetést arra, hogy jól csináljak bármit is, eddig elfolytották bennem az érzéseket, sose sikerült kiadnom magamból mindig én maradtam szarban. A szüleim jó házasságban élnek nem nagyon szoktak veszekedni, és kicsit gazdagabbak vagyunk az átlagnál. Életem során tényleg szinte bármit megkaptam amit szerettem volna a szüleimtől, kivéve a szeretetet. Egy normális férfinak tartom magam, nem vagyok dagadt és pattanásos sem de mégis a barátnőmért kb. fél évet kűzdöttem mire az enyém lett és sajnos életem során pozitív visszajelzést nem nagyon kaptam senkitől. Elvileg mindent szarul csinálok ha pedig valami mégis jó senkit sem érdekel. Szóval szerintem ezzel ennyi, nincs értelme magamat tovább nyúzni, egész életemben edzettem elértem sikereket de senkit sem érdekelt. Tanultam sikereket értem el senkit sem érdekelt. Bármit tettem, bármilyen jó ember voltam, bármilyen rossz, a csajokat nem érdekeltem (most kezdek rájönni, hogy a barátnőm lehet pénz miatt volt velem). Tesóimat sem érdeklem se a szüleimet, sikerült teljesen érzéketlennek lennem szóval szerintem itt a vége.
Tudom, hogy vannak mások rosszabb helyzetben pl.: nincs mit enni (ami tényleg elég szomorú) de sajnos én lelkiterorrban élek évek óta és úgy érzem ettől roszabb nincs.
KEdves utolsó. Igen tudom, hogy vannak nálam savanyúbb sorsú emberek ezt direkt kihangsúlyoztam többször is. Sajnos ezek az én problémáim. Sok ember halt meg körülöttem. Én is tudom milyen az értékvesztés. 14 éves koromra 17 db temetésen voltam. (ezek közül 3-4 olyan volt, hogy elkísértek apámat de akkor is). Tudom, hogy minden rosszban van valami jó, de ez a kérdés jó volt arra, hogy lássam az én helyzetemben a jót.
Nem adtam fel soha semmit, mindent végigcsináltam csak most jött el, hogy ennyi és ne tovább. Remélhetőleg talpra tudok majd állni. És úgy érzem fogok még futni pár kört. De ha ugyanez lesz ennek is a vége mint az ez előtti próbálkozásaimnak akkor tényleg nem fogom tudni mi a teendő. Érzékenynek tituláltatok, meg is értem ahogyan ez kitört belőlem valóban arra mutat, de élőben valahogy nem tudok ilyen lenni. :(
Előző vagyok
Fel fogsz állni, hogy ne állnál... Ha tényleg az a fajta vagy, aki befejezi, amit elkezdett, akkor igen, sima ügy. Csak most néz ki reménytelennek, mert most párod sincs, akivel egyébként megbeszélnéd az ilyet. A többi rossz példával csak arra akartam kilyukadni, hogy nézd objektívan a dolgokat, az ő szar sorsuk is meg- megváltozik, a tiéd is fog. Dühöngd, ki magadmert az kell, és lépj tovább szépen.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, és átérzem, nekem is megvoltak a kemény időszakok az életemben.
De meg kell értened valamit, amit most az elkeseredettségtől nem látsz tisztán. Túl kell élni, túl kell lépni ezen, és magadért kell változtatnod magadon. Nem szabad ennyire fontosnak tartanod mások véleményét rólad, ha tudod, hogy a családod ilyen, akkor mást nem tehetsz, mint hogy elfogadod, és továbblépsz (érzelmileg). Tedd, ami boldoggá tesz, ami a jövőd szempontjából fontos, és tegyél rá magasról, hogy ők mit szólnak hozzá. Ha így folytatod, ilyen önsajnáltatva, akkor sosem leszel boldog, és sosem fogod meglátni, hogy csakis te állsz a sajt boldogságod útjában. Hülye példa, de ha az élettől citromot kapsz, csinálj limonádét. Nem választhatod meg a családodat, de a saját hozzáállásodat megváltoztathatod, és lehetsz boldog a rossz körülmények ellenére is. És hidd el, ha boldog és kiegyensúlyozott leszel, akkor összekerülsz boldog és kiegyensúlyozott emberekkel.
Szeva apafej!
Átérzem a gondodat, mert Nekem is hozzád hasonlóan nehéz gyerekkorom volt vagy talán nem is nevezném gyerekkornak, csak azzal a különbséggel, hogy Engem akkor alázott porig az addig szerelmemnek hitt Nö, amikor apu meghalt és teljesen a padlón voltam.
Én is megkaptam a hibáim, de ezek így hangzottak: "nincsen házad, pénzed, kocsid Én meg átgondoltam az életem és hozzámegyek vaalki olyanhoz akinek ezek már megvannak"
Szerintem csináld Te is azt amit Én.
Tedd túl magad rajta, rágd át, vondd le a kellö konzekvenciákat és adj hálát a sorsnak, hogy egy ilyen embertöl megszabadított az élet.
Soha ne feledd, oka van annak, hogy valaki eljut e a jövönkbe vagy nem és ha eljut, akkor miért jut el.
semmi èrzzelem nem kot hozzàjuk??
hààt nincs vège!de ez 1 szar helyzet!
lèpj kibelole!
hogyan???
tanulj!
aztmondtad h pènzt adnak!halmozz fel minèl tobbt ès abol a tudtuk nèlkul èpitsd fel a jovod!
hàz kocsi stb a mi kell!ès amikor van pènz forràsok =munka vagy màs !hagyd ott oket! ès vège !
innentol akkor teszedle a mobilt amikorakarod vagy akkor kuldod el amikor akarod!
de ez csak akk fog menni ha semmi nem kot hozzàjuk!
14/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!