Egy kissé le vagyok maradva?

Szóval 14 éves vagyok,és nem volt még barátom.Ami gondolom nem baj,de se testileg se lelkileg nem vagyok egy fejletlen 12 éves szintjén(és most ezt nem kell úgy értelmezni,hogy nagyzolni szeretnék az érettségemmel,inkább úgy hogy pont a koromnak megfelelő)de egy kicsit mégis bennem van ez a kisebbségi érzés,hogy ettől én most kevesebbnek számítok az emberek között.Meg ha meglátok egy helyes fiút,egyből elkezdek bujkálni,leblokkolok,nem merek rá nézni se,és arra gondolok hogy amit nekem a tükör sugall,kívülről és belülről,az alapján soha nem lesz barátom,mert ez így van megírva,hogy nekem nem lehet,és ha meglátok egy szép lányt,ez csak felerősödik bennem.Ugyanakkor bennem van ez a hiányérzet,hogy olyan jó lenne,ha lenne mellettem valaki.Most a bizonytalanságom és az önbizalomhiányom fogja szétszaggatni a személyiségemet,hogy a végén annyi se marad belőle,mint volt,vagy ahogy telik az idő,egyre magabiztosabbnak fogom érezni magam?