Kisebbségi szindrómám van. Mitől lehet? Miért nem tudom elhinni, ha valakinek tényleg én kellek?

Van most barátom. Olyan, akire azt mondom, h: igen,ő kell nekem. Tegnap együtt voltunk bulizni. Bemutatott a barátainak, meg sokat volt velem, de mivel ő volt a házigazda, a vendégeivel is foglalkozott. Ez természetes, csak volt úgy, h elmegy mellettem, h rám néz, és még nem is mosolyog, oda se jön, csak elviharzik. Később nálam voltunk 7en, és ott volt az a barátnőm,aki régen tetszett neki, de most már állítólag csak nagyon jó barátok. A lány nem akart tőle semmit. Ott is néha elvonult velem, de máskor le se szart. Olyan,mintha valamikor kellenék, valamikor nem. Félek, h még mindig a barátnőm tetszik neki, vagy valaki más, de nem én. Mondtam neki, és mondja h én vagyok az egyetlen most az életében és higgyem el. De akkor miért viselkedik így? Nem tudom elhinni, h ő pont engem akarna...