Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan sikerülhetne minél hamarabb?
Lassan két éve szerelmes vagyok egyik barátomba, aki osztálytársam és padtársam is egyben. Nagyon jóban vagyunk, sok időt töltünk együtt. Hogyan tudnám elfelejteni, miközben egy kellemes, ismerősi szintet is megtartanék vele?
Tudom, az idő segít, meg a távolság..
De már sok fiúval ismerkedtem ez idő alatt is, és egyikük sem fogott meg úgy, mint ő.. Amikor meg egy hónapig nem beszéltem vele, szinte minden nap sírtam, árnyéka voltam önmagamnak.
Pedig muszáj lesz elfelejtenem, úgy, hogy közben nem marom el magam mellől. Ő nem akar engem, csak barátként.
Aki volt már hasonló helyzetben, írjon! De mindenkitől szívesen fogadom a normális kommenteket. Előre is köszönöm a válaszokat. :)
Szerintem nagyon durván rossz emberismerőnek kell lenni az előző történethez. Az ember egyszerűen érzi, ha a vonzalom viszonzott. Ha meg nem, akkor is célozz rá finoman, aztán vagy veszi a lapot, vagy nem. Ha nem, szerintem nincs esélyed elfelejteni, amíg mellette ülsz, minden nap találkoztok.
Én is bele voltam zúgva az osztálytársamba évekig, nem volt tökéletesen reménytelen..de nem is működött. De mégis csak akkor tudtam lezárni magamban, amikor elballagtunk, és megszakadt a napi kapcsolat.
Vagy max úgy esélyes,ha csodák csodájára belép az életedbe egy olyan illető, aki még így is, hogy ennyire nem vagy nyitott mások felé, levesz a lábadról, és beleszeretsz. Akkor működhet a fiú-lány barátság szerintem. De ha egyedülálló egyikőtök, valaki előbb-utóbb többet akar majd.
Érzek rajta valamit és sokszor néz rám nagyon csillogó szemekkel, de egy éve egyszer már elutasított, mostanában pedig folyton hajtogatja, hogy ő élni és tapasztalni akar. Van, hogy nagyon ragaszkodik hozzám, mondjuk egy héten szinte minden napot együtt töltünk (sulin kívül), máskor meg 3-4 napig egyszerűen semmit nem hallok felőle..
Amúgy köszönöm mindenkinek a válaszokat! :) Még jó lenne, ha írnátok.
22:26-os : Szorítok neked! :)
22:36-os : Ezt ismertem, elég szomorú...
23:14-es : Hidd el, nagy színészek az emberek, bár nyilván mindent nem lehet eltitkolni, a szemek és a tettek, a félbeharapott mondatok, a hirtelen búskomorság/vidámság nagyon árulkodnak... Amúgy sok fiúval ismerkedtem már és egyikük iránt sem tudtam semmit sem érezni, mert nem voltam velük úgy egy hullámhosszon, mint vele.
Van, hogy valaki azt is le akarja. Vagy olyat mond, hogy csak barátként néz az emberre (mintha nem is tekintene rám nőként..); de közben a viselkedése nem ezt árulja el. Bár az is nagyon változó...
Mindenesetre ki szeretnék szállni ebből az egészből, de nem tudom, hogyan harcoljak és nyerjek a szívem ellen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!