Szerettetek már úgy valakit, hogy sokszor fizikailag fájt?

Elég rendhagyó a story. A fiú majd 2000km távolságban ,más kultúra,más ország. Kb 6 éve találkoztam vele. Szintén egy másik oroszában.

Fontos tudni hogy ez nem csak egy nyári flört volt.(nem történt meg közünk amit ő szeretett volna,mert csak az szerette volna akkor:P).

Bennem olyan mély nyomot hagyott a találkozásunk,hogy mind a mai napig érzem hogy ő az az egyetlen ember akibe szenvedélyes szeretettel szerelmes voltam .Azóta persze az én életem is alakult ,párkapcsolat, szakítás, egyebek ..

És mikor újra és újra feltűnik -mert ugye a közösségi oldalakon ez nem nehéz -valami mindig feléled bennem.

Az eszemmel tudom hogy nem kellene ezzel foglalkoznom, de ilyenkor mégse megy. Elgyengülök .És érzem a megvalósulhatatlanság fájdalmát. Szomorú nem vagyok, letargikus sem ,csak ezzel az érzés tömeggel nem tudok mit kezdeni.

Senki iránt nem éreztem így habár sose tudtam, tudnám elképzelni hogy mi párkapcsolatként működjünk akár.

És akkor a kérdés . :) Köszönöm ha elolvastátok eddig !

Éreztetek már úgy hogy van egy ember akivel valami egészen különös vonzás(taszítás) valami transzcendentális kapcsolat jön létre úgy hogy ez alapvetően lelki síkú?

(remélem érthető ,hogy nem idealizálom ,hanem látok érzek benne valami olyat ,ami..olyan mintha a másik felem lenne .Ránézek és a másik részemet, a lelkem egy darabját látom. És tudom hogy mikor megismert, őt is megérintette valami.igaz bennem mélyebb nyomot hagyott.)

Mit tegyek? Elfelejteni teljesen ?Vagy minden prekoncepciótól mentesen találkozni valahogy?(elvégre csak eltelt 6 év) Egyéb opció ?

Köszönöm ,annak aki elolvasta ,és válaszol.