Miért mindig csak akkor kellek az embernek, ha valami baja van, vagy csak valakinek ki kell öntenie a szívét?

Igen, lány vagyok, de ennek semmi köze ahhoz, h azt érzem, h mindenkinek csak a vállam kell. Eddig bármikor tudott velem beszéli, de mióta csaja van, azóta csak akkor, ha baja van. Tényleg örülök, h most boldog, meg minden, és végre nem búval baszott kedve van, de szarul esik az, h tényleg csak akkor beszél velem, mikor épp vmi baja van. És jelen pillanatban úgy érzem, h mindenkinek jó vagyok arra, h ott legyek, ha vmi baja van. Én ezt tényleg szívesen megteszem, meg segítek ha tudok, néha ezt én is elvárnám cserébe... Jó azt aláírom, h nehezen nyílok meg embereknek, de akkor is...

"Elvégre álmodozni szabad." Szabad, csak kezdek rájönni arra, h tök felesleges, mert úgy sem ér semmit... :/

"Ha az ember megtalálja az álmát, könnyű lesz az útja. De nincs örökké tartó álom, mindegyiket újabb váltja fel, és egyiket sem szabad fogva tartani." Hermann Hesse

:/ Ez van