Az lehet, hogy valakinek az arckifejezései, illetve más egyéb reakciói nem azt az üzenetet közvetítik a többi embernek, amit valójában gondol?

Ez mindig így volt, vagy új dolog? Ha új, akkor ki kéne vizsgáltatni, nem indokolja-e valami betegség, hogy az arcizmaid önálló életet élnek. Pontosan nem tudom, kihez kéne menned, talán a házidoki tud segíteni.

Ha ez mindig így volt, akkor arra tippelek, hogy pl. a szüleiddel való beszélgetés közben pont abban a pillanatban másra gondolsz, és az azzal kapcsolatos érzéseid ülnek ki az arcodra.

Mások jelzésinek értelmezését meg kell tanulni, pl. a Testbeszéd c. könyv jó, vagy a neten is találsz anyagokat.

Ez azért nehéz, mert a kommunikáció 80%-a nem szavakkal történik. Azaz, nem csak az a fontos, mit mondunk, hanem, ahogyan mondjuk és a többi (mimika, gesztikuláció, stb.) ezzel párhuzamos. Ettől lesz egy beszélgetés (és az ember is ez alapján) hiteles.

Valószínűleg azért nem vagy annyira jó még a nonverbális eszközök felismerésében és alkalmazásában, mert vagy rendkívül fiatal vagy, esetleg nincs körülötted olyan ember, aki szintén ezt a hitelességet közvetítené. Nem gondolom, hogy ezt tanulni kéne, ez "ragad" az emberre. Ha olaszokhoz születsz, ott is biztos simán alkalmaznád már a gesztikulálást, mert ebben nősz fel.

Simán lehet, hogy mást közvetítesz ösztönösen egy társaságban, mert lehet, hogy valójában nem is érzed magad jól ott. Egy megfelelő közösségben fel sem merül ilyesmi. Sajnos, sokszor előfordul olyan, hogy mosolyogni kellene, mikor nem is akarsz, vagy nevetni, mikor valaki nagyon hülye viccet mond, de az emberek nagy része hord egy ilyen "alapálarcot", mert sokszor kell így mások kedvére tenni, hogy alkalmazkodjunk.

Sajnos az első ilyen benyomások sokat számítanak. Egy ember 3 mp. alatt dönti el a másikról, hogy szimpatikus-e neki, vagy sem. Persze, ez később változhat (nekem az ilyen emberekből lettek pl. a legjobb barátaim :) ), de az ilyen dolgok miatt sok ember tarthat antipatikusnak.

Most lehet, hogy hülyeséget mondok, de ahhoz, hogy mások jeleit "vedd", azaz, hogy közelebb kerülj az értelmezésükhöz, magadból kellene kiindulnod. Ha belenézel a tükörbe, azt látod, ami vagy/ami szeretnél lenni? Te mit látnál, ha idegen lennél? Ha sokan mondják, hogy kontrasztos a viselkedésed és a mondandód, szerintem önismereti gond lehet a háttérben.

Érdekes ez a téma, amit felvetettél. Ennek többféle oka is lehet szerintem, és ahhoz hogy megértsd hogy mitől lehet, mélyebbre kell ásni.

Először is tudnod kell hogy vannak olyan érzelmek amiket globálisan mindenki egyformán fejez ki(pl. boldogság, szomorúság,ijedtség-félelem, harag, undor, meglepődés).

Ezek általános érzemek.

Vannak olyan mimikai kifejezések, amiket szüleinktől, nevelőinktől, egészen kis korunkba "tanulunk el"=utánzunk akaratlanul(úgy gondolom erre a magyarázatot az evolúciós pszichológia adhatná meg.)

Továbbá tanult az a viselkedés, és metakommunikációs jelek is amiket különböző szituációkban tanusítunk.

Ha jól értettem a te problémád az hogy bizonyos helyzetekben nem a megfelelő (a többi ember által elfogadott) viselkedést, mimikai kifejezést mutatod.

Elképzelhető, hogy ennek forrása, az hogy tévesen párosítottad az érzelmeid a különböző helyzetekkel, viselkedési formákkal, persze ez csak egy ötlet.

Ezen tudsz változtatni ha nagyon akarsz, igaz , hogy erőfeszítésbe kerül: lényeg hogy tudatosan figyelj oda hogy mikor hogyan fejezed ki az érzelmeid.