Mit kezdjek az érzéseimmel? Tanár-diák para.

Hát, sok hasznosat nem tudunk neked itt mondani. Én is benne voltam egy hasonló szituban, minden jel arra mutatott, hogy tetszem neki, és végül mikor beszéltem vele, kiderült h semmit nem érez irántam, csak jól érezte magát velem, talán jobb kapcsolat volt köztünk, mint más diákjával, de még így is kiderült, hogy nagyon sok mindent én nagyítottam fel. Szerintem nálad is ez lehet.

Próbáld meg kiűzni a fejedből, ha eszedbe jut gondolj másra... először piszok nehéz, de hozzá lehet szokni. Amíg ilyen sűrűn látod elég nehéz kiverni a fejedből, de mást nem nagyon tehetsz, próbálkozni kell.

Utolsó vagyok... pontosan tudom, hogy hogy érzel, de hidd el, te jársz jobban, ha sikerül kiheverned ezt... én legalábbis sokkal nyugodtabban és boldogabban éltem miután megszabadultam ettől.

Tény hogy megvan a maga szépsége, izgalma ennek az érzésnek, de hosszútávon inkább árt, mint használ. Ha meg tudod oldani, hogy az érzéseid ne zavarjanak a tanulásban pl, akkor nyugodtan, de így jobban jársz ha inkább a tanulásra koncentrálsz, és nem arra, ami eleve elérhetetlen.

Amúgy nekem is jobb jegyeket adott, kereste a társaságom, sokat nevettünk, édesen nézett, stb... már az osztálytársak is kibeszéltek a hátunk mögött, mégsem érzett semmit, csak kedvelt.

Igen, mikor végeztem megbeszéltem vele. Én több mint 3 évig voltam oda érte, és hazudnék, ha azt mondanám, h azóta nem jutott eszembe, pedig évek teltek már el.

Sajnos ebben az esetben nincs más megoldás, felejteni kell, barátod van, családja van, az én esetemben mind a ketten szabadok voltunk, kivártam, hogy már ne tanítson, és a "jelek" ellenére még így is nemet mondott pedig még a korkülönbség is kisebb volt.

De ha gondolod, hogy segít, ha kibeszéled akkor írj privit...