Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ilyen helyzetben? (barátnő, szülők, barátaim)
Sziasztok
Egy nagyon komoly problémám van és nagyon szeretnék legalább egy véleményt hallani.
Szóval 17 éves fiú vagyok. Szüleim nincsenek elválva és gondjaik sincsenek viszont apám nem szeret (folyton megvetően néz rám és úgy is bánik velem, minden egyes alkalmat kihasznál hogy leszidjon és a tesóm előt szégyenitsen, és még sajnos sorolhatnám).. (előre is kérlek titeket ne mondjátok hogy ettől még szeret mert sok példát hozhatnék még elő)
A barátnőm egy csodálatos lány akinek a múltban sajnos problémái vannak (tett valamit amiért sokan lenézik, pedig önhibályán kivül tette). Én nagyon szeretem és ezzel nem foglalkozom viszont a szüleim néha elég durván állnak hozzá a dologhoz, máskor pedig kedvesen beszélnek róla. Már egy éve járunk és sokszor boldog vagyok vele viszont 1-2 hetente mindig megbánt valamivel (nem egetrengető dolgok, sosem csalna meg vagy valami, sőt bulizni sem menne el nélkülem hanem más jellegü dolgok). A szülei elváltak és az anyujával ér és igy hetente 2 napot az ő barátja társaságában kell eltöltenie akitől nekem a hajam is feláll és arra lobbizik hogy a barátnőm otthadjon engem. Mindkét szülejével jó kapcsolatban állok.
Az osztálytársaim általában megvetnek, pedig mindenkivel igyekszem kedves lenni viszont lenéznek, bár azért nem mindenki. Elveszitettem a legtöbb régi barátom mivel sokat változtak.
Az iskola... hát az már borzalom... a szüleim elvárása óriási pedig egyik sem járt fele ilyen hirneves iskolába sem, és sokszor szidnak le ezért.
Az eddigi életem egy rémálom... a barátnőmet kivéve de ezt is igyekszik megneheziteni a társadalom és a szüleim....
Sajnos még nagyon sok dolgot sorolhatnék fel.
Valami amit tehetnék? Túl gyakran jut eszembe az öngyilkosság... (és sajnos nem is tartom kizártnak a korom ellenére). A pszihológus nem is jön szóba mivel a szüleim nem engednék. Megbeszélni velük nem tudom, apámmal leülni lehetetlen anyum nem hallgat meg.
Ti mit tennétek?
válasza:
válasza:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de tipikus kamasz-problémáid vannak... Semmi baj nincs veled, csak egyszerűen változol. Ezért sokkal érzékenyebb vagy, és mindent űgy élsz meg, hogy az kifejezetten ellened van.
"...apám nem szeret..."
- tipikus esete annak, hogy a problémákat szeretet-megvonásként éled meg.
"...és még sajnos sorolhatnám..."
- Igen, biztos vagyok benne, hogy tudnád sorolni.
"...a szüleim néha elég durván állnak hozzá a dologhoz, máskor pedig kedvesen beszélnek róla."
- Elmondják neked a véleményüket, egyenesen, nem selyempapírba csomagolva... Ennél jobbat nem tehetnének veled. Mit vársz, hazudják neked azt, hogy minden nagyon szép?
"...viszont 1-2 hetente mindig megbánt valamivel (nem egetrengető dolgok..."
- Biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem akar bántani téged, sőt fel sem merül benne, hogy te "más jellegű dolgok" miatt megbántva érzed magad.
"Az osztálytársaim általában megvetnek, pedig mindenkivel igyekszem kedves lenni..."
- Ok nélkül senkit nem vetnek meg. Szerintem túldimenzionálod a dolgot.
"Elveszitettem a legtöbb régi barátom mivel sokat változtak."
- Vagy te változtál... Egy sértődékeny emberrel senki nem társalog szívesen...
"Az iskola... hát az már borzalom..."
- Hát az bizony az. Sokan bele is rokkannak. Ki a kezét veszti el, ki a lábát...
"a szüleim elvárása óriási"
- Igazuk van. Nézz körül, hogyan lehet érvényesülni a világban, és TANULJ!!!
"pedig egyik sem járt fele ilyen hirneves iskolába sem,"
- Örülj neki, hogy te viszont járhatsz. Minden lehetőséged megvan, hogy képezd magad, hírneves iskolába jársz... (Hogy téged mennyire utálnak a szüleid!)
"és sokszor szidnak le ezért."
- Már hogy nem tanulsz... Engem még jól el is kalapáltak... Azóta már többször beláttam, mennyire igazuk volt!
"Az eddigi életem egy rémálom..."
- Mondd, nem az Elm streeten laksz?
"...igyekszik megneheziteni a társadalom és a szüleim..."
- Ja. Persze. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy neked keresztbe tegyen. A társadalom is... Meg persze főleg a szüleid...
"A pszihológus nem is jön szóba mivel a szüleim nem engednék."
- Ha tudnák hogy mivel küzdesz, biztosan engednék, sőt ők vinnének el.
"Megbeszélni velük nem tudom, apámmal leülni lehetetlen anyum nem hallgat meg."
- Pedig az ilyeneket meg kell beszélni velük, vagy más valakivel. Sajnos neked TÉNYLEG segítségre van szükséged, és SAJÁT ÉRDEKED hogy ezt mielőbb megkapd.
"Ti mit tennétek?"
- Én a helyedben megmutatnám édesanyádnak azt amit írtál. Ha erre nem reagál semmit (amit egyszerűen kizártnak tartok), akkor az osztályfőnökömnek, vagy egy olyan tanáromnak, akiben megbízom (és most nehogy azt mondd, hogy ők is mind ellened vannak, mert ez nem igaz).
Kérj mihamarabb segítséget!
Pedro
19:24 - Nem, mert több dologban is (külalak) hasonlitok rá.
Pedro - Köszönöm a válaszod, sok dologban igazad van viszont az apámmal kapcsolatban igazam van, annak ellenére hogy ez lehet tinisértődékenyég is. Hidd el hogy ez nem egy-két éve hanem már legalább 4edikes korom óta tart... anyum sokszor kell rászóljon hogy fejezze be az ilyen beszéd-bánás módot.
Tudom hogy az igazat akarják mondani viszont anélkül beszélnek hogy meghallgatnának... sok a rosszindulatú ember (falun lakom) és egyeseknek a pletyka a főszórakozás. Természetesen semmi rosszat nem csinálunk (nyilvános csókolózás vagy hasonló), és megtartjuk a jőizlés határát, az emberek mégis pletykálnak és a szüleim képtelenek nekem hinni...
Nem, sajnos többször is próbáltam beszélni anyummal (az utolso egy orája volt), de mindig sikertelen mivel semmit sem hisz el nekem.
De igen, tanulok csak nem olyan szinten ahogy azt ők elvárják. Az iskola mellett nagyon sokat gyakorlok viszont néhány tantárgy igy sem megy. Az iskola nem fizetős (errefele nincsenek olyanok, Romániában élek) viszont a körzetben ez a leghirnevesebb iskola és nagy a mérce. Tanulni, amint mondtam, tanulok és informatikából Erdélyből a TOP 5-ben vagyok. (nem nagyképüségből mondom ezt természetesen..., csak hogy bizonyitsam hogy tényleg tanulok)
A régi barátaim mind diszkókba járnak és legfőbb szórakozásuk a részegre ivászat és a csajok tapizása, ami nekem távolról sem jön be. Nem vagyok sértődékeny és mindenkinek meghallgatom a véleményét és az enyémet is úgy mondom el hogy ne bántsak meg másokat.
Az osztálfőnököm sajnos nem tud segiteni, komoly szidást (és nem csak...) kapnék ha ezt egy olyan emberrel beszélném meg aki ismeri őket. A pszihológushoz nem mennének el velem mivel igy mindenki azt hinné szellemi problémáim vannak és az nekik nem teszene.
Túlságosan felületesek, a barátnőmet nem tartják szépnek, bár ezzel nem értek egyet de ez az ő véleményük, viszont azt észre sem veszik mennyit törődik velem ez a lány... Sajnos még mindig elég nehéz erre gondolni.
A válaszod köszönöm szépen.
válasza:Köszönöm, hogy nem küldtél el a bús p....ba, pedig tisztességgel osztottalak...
Igen észrevettem, hogy 17 éves létedre meglehetősen szépen, intelligensen fogalmazol. Amit leírtál magadról (tanulmányok), az imponáló, Valószínűleg tényleg magas a mérce...
De továbbra is fenntartom, hogy problémáid nagy része túlzott érzékenységből fakad. Nem, nem bántani akarlak, csak te is legyél tisztában a saját lelked folyamataival. (Ettől mondjuk könnyebb nem lesz neked, de legalább megérted az okokat). Ebben a korban (17 évesen) a fiúk többsége átesik egy ilyen korszakon. Én is átestem. Van aki könnyebben viseli, van aki nehezebben. Úgy látom, te a második csoporthoz tartozol.
Próbáld meg elfogadni, hogy a világ nem azért létezik, hogy neked rossz legyen. Sőt, a világot marhára nem érdekli, hogy te létezel. Nem tesz ellened semmit. Amit úgy élsz meg, hogy a világ ellened van, azt nem a világ teszi veled, hanem a saját lelked, amely most változik, és még nem tud mindent helyesen kezelni.
Ha ebből indulsz ki, sokkal könnyebb lesz sok mindent elviselni. Főleg azért is, mert ez az időszak nem fog már sokáig tartani, 18-19 évesen szépen megszűnik. (Tulajdonképpen onnan számít pszichikailag egy fiú férfinak).
Ha a szüleiddel ennyire nem jó a viszonyotok, akkor próbáld még kibírni egy ideig, míg tanulsz, míg el nem kezdesz dolgozni, és onnan kezdve próbálj meg saját, független életet kezdeni, akár azzal a lánnyal, akit (ha jól érzem) nagyon szeretsz. De ha ő is szeret (és én ezt feltételezem), akkor ne vegyél tőle bántásnak olyan dolgokat, amik (mint írtad is) nem egetrengető dolgok.
Tisztelem és becsülöm az erődet, hogy neked nem az ivászat a fő szórakozásod. Ne is tedd, hagyd meg másoknak a lehetőséget, hogy eligyák a májukat... (Szegény nagyapámnak sikerült, őt a pia vitte a sírba.)
Nem is biztos, hogy neked pszichológusra van szükséged, lehet, hogy csak egyszerűen elfáradtál kicsit (nagyon). Meg egy kis biztatásra, hogy ne add fel ilyen könnyen. Értelmes, jólelkű fiatal ember vagy, van akit szeress, és viszontszeret, hidd el, hogy lesznek még sokkal szebb napjaid. Csak fel a fejjel, a nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni!
Azzal zárom, mivel az előző válaszomat kezdtem: Semmi baj nincs veled, csak egyszerűen változol.
FEL A FEJJEL!
Pedro
válasza:Ha az öngyilkosságon gondolkozol, személyesen rúgom szét a segged. Nincs szmájli!
"Ti mit tennétek?"
Várnék. Pont abban a korban vagy, amikor zajlanak az események. Össze is vagy zavarodva meg a sok hirtelen változás miatt bizonytalan is vagy. Biztos van alapja annak, amit mondasz, de ezek a dolgok elmúlnak.
1-2 év és egész más lesz minden, hidd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!