Egy ember boldogsága a másik nyomorúsága árán? Ez a helyes recept?

Na na ne emlegessünk vallásokat!!! (Bár nem cáfolnám meg)...

Ömm az emberek nagy része boldogtalan, mert nem követi önmagát, a vágyait. Mindenki pénzt akar, azt hogy tökéletes legyen, meg hogy mindenben a legtökéletesebb és legjobb legyen. Azt egy idő után rájönnek hogy elbaszták az életüket.

Nem a pénz a legfontosabb bármennyire ezt hiszük meg a szépség. Szerintem az a legfontosabb hogy találj egy olyan állást amit szeret az ember csinálni (persze meg tudjon élni belőle az ember, nem havi milliókkal hanem 150 ezerrel is meg lehet sztem elégedni) és hogy legyen egy harmonikus kapcsolata amiben mind a ketten szeretik egymást.

Rengeteg olyan ismerősöm van aki jogász közgazdász vagy szociológus lett és remek pályát futott be sok pénzel de mindannyian unják az életüket. Nincs családjuk mert arra nem értek rá. Most meg a lejjebb valót baszogatják,vagy azt akinek szarabb az élete, mert úgy azt hiszik hogy az övék jobb.

Én sosem lennék képes ilyesmire. Őszintén szólva elég altruista ember vagyok. Sokszor volt már, hogy megszívattak mások, de én kedvességgel viszonoztam. Kiskoromtól fogva orvosnak készülök, hogy másokon segíthessek, volt idő, mikor úgy gondoltam, az se érdekel, ha így nem lesz családom, boldog leszek a tudattól, hogy másoknak megmentem/ jobbá teszem az életét és ők ettől boldogok. Ezen kívül pl. - most így karácsony kapcsán- mindig is nagyobb örömöt okozott karácsonykor, ha azt láttam, hogy örülnek az ajándékaimnak, ettől még persze én is örültem az enyémeknek, de a legnagyobb ajándék a családtagjaim öröme volt. Aztán szerelmes lettem, és onnantól kezdve a szerelmem boldogsága került 1. helyre. Bármit megtennék, hogy Őt boldognak lássam, még abba is belemennék, hogy addig van velem, amíg nem talál jobbat, és nyugodtan keresgéljen... Természetesen Ő nem megy bele, mert azt mondja, csak én kellek neki, ilyennek, amilyen vagyok :)

És most is sokkal nagyobb örömöt okoz bárminél, ha Őt, vagy a családomat boldognak láthatom, ha nekik segíthetek valamiben, ha Őket boldoggá tehetem. Már nem egyszer kiröhögtek ezért, mikor látták, hogy engem tényleg jobban érdekel mások jóléte, mint a sajátom (pl legutóbb azért mondta rám egy barátnőm, hogy nem vagyok normális, mert a testvéremnek a szülinapjára egy méregdrága ajándékot vettem, de nem az ára miatt, hanem mert tudtam, hogy bárminél jobban örül majd neki, így majdnem minden pénzemet elköltöttem, és magamnak meg sosem veszek semmit. És a barátnőm abnormálisnak tartja, hogy amim van, azt a szeretteimre költöm, magamra pedig sosem, mert neki az az 1. dolga, hogy magának megveszi, ami kell, és ha marad, akkor a többieknek...) Estem már én is pofára, de meg tudtam bocsájtani, és továbbra is így élek. Ha szomorú vagyok, ha csalódás ért, ha összetörték a szívem, mindig az boldogított/boldogít, ha másnak örömöt okozhattam/okozhatok. Azzal percek alatt megfeledkezek a saját bajomról. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen ilyen ember a Földön, de én így vagyok boldog. Ha minden jól megy, akkor a barátom is mellettem marad, mert nagyon szeretjük egymást, és orvos is leszek, így másoknak is segíthetek. :) 20/L

Sajnos vannak helyzetek, amikor ez így alakul :( Lassan 5 éve vagyok a barátommal, részemről már rég, 1-2 éve elmúlt a szerelem, jobban szeretnék már inkább mással lenni, de nem tudok tőle elszakadni, mert nem akarok neki fájdalmat okozni, mert ő nem érdemli meg. Megpróbáltam már elhagyni, de jobban fájt nekem az h megbántottam őt, mint az h én nem lehetek boldog mással, így aztán kibékültem vele, hogy neki jó legyen. De sajnos már kezdem azt érezni, hogy nem bírom tovább. Nem azért mert rossz vele, vagy mert nem kedves velem (épp ellenkezőleg, tehát ő mindent megtenne értem), hanem azért mert tudom h így csak pazarlom mindkettőnk idejét, lehet h ha már rég léptem vna és elég erős lennék ehhez, akkor lenne új párkapcsolatunk mindkettőnknek, amiben mindketten boldogságra találnánk.

Szóval azt gondolom, hogy az ember nézze a saját érdekeit elsősorban, hogy neki mi a jó... de azért ezt is bizonyos határok között.

21/L