Rajongás, tisztelet vagy szerelem?

Hasonló cipőben jártam én is. A srác művész-színész-énekes, a színpadi énje az teljesen elvarázsol, ezenkívül ismerem személyesen is, elég jó barátok vagyunk-voltunk, régen le is feküdtünk azzal a feltétellel hogy ne szeressek bele (ő volt az egyetlen akivel "csakúgy" lefeküdtem), nem is mondtam ki soha hogy szeretem (talán még magamnak sem), mindig jó barátok voltunk és tudtam viselkedni ha vele voltam, nagyon tisztelem, és példakép is. Igazából ő volt az a férfi az életemben aki kinézetre nagyonnagyon tetszett, szóval tipikus álompasi, de neki barátnője van elég régóta, és idősebb is nálam 10 évvel (bár ez még nem is lenne gond), azonkívül nem is Magyarországon lakik, és nem is bírnánk ki egymás mellett huzamosabb ideig. Közben nekem is lett egy barátom akit nagyon szeretek, és vele eltudnám képzelni az egész életem. De néha ha találkozunk a sráccal vagy látom biztos hogy megdobban a szívem, szóval én ezt valahogy úgy fogtam fel, hogy vannak emberek az életben akiket szerethetünk de sosem lesz a miénk, és jobb is így talán, nem múlik el soha a varázs, mert sosem tudhatod a magadénak. Egyébként ez a fajta szeretet rajongással is társulhat, és ezt könnyen össze lehet téveszteni a valódi szerelemmel.. :)

Egyébként ha a pasinak, akit írtál gyereke és felesége van akkor jobb ha találsz magadnak olyat, akibe tényleg beleszerethetsz.