Mit érezhet a következő leányzó?

Tudja, hogy nagyon szeretem, majdnem meghaltam miatta.

Tudja, hogy sosem tudnék neki ártani.

Tudja, hogy ha felkerestem (nagyritkán) az csak azért volt, mert baromira hiányzott.

Tudja, hogy mindent feláldoztam miatta...

*Slusszpoén: régen szeretett*

éééés...

Alázott, és nevetett rajtam.

Hazudozott rólam, ami miatt bajba kerültem.

Flegma volt, és bunkó, agresszív, mikor én kedves.

Sosem kért bocsánatot, és ha úgy adódott kedve, hát belémrúgott.

Direkt, szemem láttára smárolt mással, mosolyogva, mikor látta, hogy majdnem elbőgöm magam.

És végezetül haverjai megvertek, túlerőben, és fülét sem mozdította, nem is vett rólam tudomást (beadta nekik, megerőszakolni akartam).

És még rendőrt is hívott (aki megvert, valami haverja volt).

Ő azt gondolja, hogy ez helyes volt, lelkiismeretfurdalás nélkül, boldogan él.

Kérdezem én: mit érezhet egy lány, ilyenkor? Miért tette ezt meg velem?