Miről lehet itt szó?

Egy átlagos nő vagyok, nem kirívóan szép, de nem is csúnya. Elég komoly a természetem sokak szerint kifelé, pedig aki ismer, tudja, hogy humoros és bolondos, kedves jellem vagyok.

Azt vettem észre, hogy valahogy az én életemben a férfiak mindig flörtként voltak jelen, kevesen próbálkoztak nálam, általában sok éves kapcsolataim voltak.

Az a fura, hogy gyakran előfordul velem, hogy kedves, mosolygós vagyok idegenekkel, és pl boltban eladó srác, vagy autószerelő, akivel random találkozol, nem ismerős, úgy néz rám, hogy fülig ér a szája és szinte azt érzem, hogy elveszett a tekintetemben. Nem értem, akkor mi a baj velem, hogy ilyen kevés férfi próbálkozott be? A mentalitasommal lehet a gond? Aki eddig párom volt, mind oda volt értem, én szakítottam mindig. De ez is olyan, hogy mind nehezen indult, de amikor megismertek, nem akartak elengedni.

Mit csinálok rosszul? Miért van, hogy néha azt érzem, elvesznek a tekintetemben és kölcsönös a szimpátia, mégis itt megragad a dolog?