Voltál már szerelmes olyan emberbe, akivel sosem találkoztál?

Most is ebben a helyzetben vagyok. :(

22/L

ahha voltam :)

most is :D am

Jenni a neve:)

17/f

Kedves 14.50

Lehet, hogy a többség, aki azt állítja volt már így szerelmes, az valóban nem szerelmet érzett. De itt vagyok akkor én élő példának. Van valaki, akivel évek óta beszélünk nap mint nap (minden este) hangban (tehát nem csetelés). Órákat töltünk együtt, filmezünk, beszélgetünk, vagy csak fekszünk "egymás mellett". Ismerjük egymást jobban, mint bárkit e földön. A szerelem egy olyan lelki kötődés, amit egyébként nem lehet szavakba önteni. De a szerelmet (amikor már megvan) külső dolgokkal nem lehet befolyásolni. Mondjuk, hogy büdös, alacsonyabb mint ahogy mondta/képzeltük stb. A szerelem az (nekem legalábbis), amikor fizikai fájdalmat érzel, annyira tud hiányozni a másik. A szerelem az, amikor nem tudsz élni, nem tudsz létezni a másik nélkül. A szerelem az, amikor érzed, hogy lélekben egyek vagytok. A szerelem az, amikor kitartasz a másik mellett úgy, hogy még csak hozzád sem ért. Engem Te nem tudsz arról meggyőzni, hogy egy hétköznapi kapcsolatban élő pár (bármelyik a Földön) többet tudna egymásról, jobban egy hullámhosszon lennének lélekben mint például én és a "párom". Számomra ez a szerelem :) A lelkébe vagyok szerelmes, abba, aki Ő maga.

Ébresztő! Vannak még őszinte, becsületes és megbízható emberek a Földön!

ui: Te engem amúgy nehogy nekiállj győzködni, hogy én nem is vagyok szerelmes :)

ma 15:06

Tökéletes megfogalmazás!

Ez a szerelem.

19/f

Sajnos voltam, kétszer is. Igen, szerelem volt.

Nem győzködlek, csak elmondom a véleményemet. (Amúgy nem mondtam, hogy nincsenek megbízható emberek... Csak annyit jegyeztem meg, hogy nem biztos, hogy olyan, amilyennek elképzelted. Lehet a föld legtökéletesebb embere, mégsem biztos, hogy beleszeretsz azért, mert tökéletes és megbízható...)

*De a szerelmet (amikor már megvan) külső dolgokkal nem lehet befolyásolni. Mondjuk, hogy büdös,

Őőőőőőő... gondolom, ezt már megtapasztaltad, azért állítod ilyen határozottan. Gondolom, megcsókolnád a "párodat" az első randin, ha messziről éreznéd, hogy szájszaga van... Ne haragudj, nem hiszem.

*A szerelem az, amikor nem tudsz élni, nem tudsz létezni a másik nélkül.

Nem, ezt teljes alárendelésnek és a személyiség feláldozásának hívják.

*A szerelem az, amikor érzed, hogy lélekben egyek vagytok.

Ez oké, de van a testi rész is. Ha testben nem vagytok egyek, bármilyen régóta beszélgettek, ez csak barátság. A barátság is lehet mély és őszinte, ugyanazok a dolgok kellenek hozzá, mint a szerelemhez. Csak a barátságban nincs szex, a szerelemben meg van testiség és vágy.

*A szerelem az, amikor kitartasz a másik mellett úgy, hogy még csak hozzád sem ért.

Én a barátom mellett is kitartok, pedig nem ért hozzám és nem vagyok szerelmes.

*Engem Te nem tudsz arról meggyőzni, hogy egy hétköznapi kapcsolatban élő pár (bármelyik a Földön) többet tudna egymásról, jobban egy hullámhosszon lennének lélekben mint például én és a "párom".

Nem akarlak meggyőzni, úgysem tudnálak. Csak tudod... néha azért vagyunk annyira egy hullámhosszon, mert nem kell megküzdenünk a hétköznapi problémákkal, nincs konfliktushelyzet, nincsenek olyan ügyek, hogy kompromisszumra kényszerülj. És itt nem arról beszélek, hogy A filmet nézzük meg, vagy B-t, hanem hogy mire költsük a pénzt, hogyan osszuk be, vegyünk fel hitelt vagy ne, összeházasodjunk vagy ne, adjunk-e kölcsön a rászoruló testvérnek, ha tudjuk, hogy nem adja vissza, ki ápolja a beteg szülőt és mennyi időben, ki mikor milyen mennyi programot csinál másokkal, ki mennyi házimunkát végez stb.

*Számomra ez a szerelem :) A lelkébe vagyok szerelmes, abba, aki Ő maga.

Azt gondolom, hogy itt a "számomra" szón van a hangsúly, és azzal rendben is van az egész.

De azért még egy gondolat: nem ismerlek, nem tudom megítélni, ezért nem állítok semmit, csak felvetek egy gondolatot. Te most benne vagy egy olyan távkapcsolatban, amiben soha nem találkoztál még a "pároddal". Vajon ez nem egy menekülés, mert könnyebb azt mondani, hogy "van párod", mínt belátni, hogy egyedül vagy, hiszen nincs melletted a mindennapokban fizikailag és ami köztetek van, inkább a barátság kategóriába tartozik? Vajon ez nem azért van-e, mert ha valódi társat kellene keresned, akkor esetleg kudarcok érhetnének, és ezek elől menekülsz?

Nekem nem kell bizonygatnod az ellenkezőjét, mert a te életed, a te döntésed, neked kell tudni, hogy neked mi a jó.

33N

Biztos lehetsz benne, hogy ez minden, csak nem kényelmes nekem. Hiányzik, szeretnék vele lenni. Emellet kb titkolóznom kell, mert bárkinek mondanám az hülyének nézne, hogy hogy lehetek ilyenben benne. Úgyhogy csak a legszűkebb baráti köröm tud róla. Nem érnének csalódások, ha arra adnám a fejem, hogy párt keressek, mert szerencsére kiemelkedő testi és értelmi adottságokkal rendelkezem.

Én úgy gondolom, hogy egy értelmes és magára sokat adó embernek nincs szájszaga, lábszaga, koszos körme stb.

Azt nem gondolhatod komolyan, hogy adott valaki, akibe szerelmes vagy, nem értetek egymáshoz még soha, és amikor végre megtörténik, akkor rosszul fog esni :)

Akkor senki sem szerelmes, aki nem egy háztartásban él a párjával? Mert nekik ugyebár szintén nem kell megküzdeniük az általad említett problémákkal, nekik is annyi konfliktusuk lehet, mint nekem és a páromnak.

És végül: mondhatnám, hogy szerencsés ember vagy, ha olyan barátokkal vagy körülvéve, akikkel ilyen szintű a kapcsolatod. De tudod, nem hiába szokták mondani, hogy az embernek van lelki társa is. Az én esetem annyiban különleges, hogy a párom az, aki a lelki társam is egyben. És én ezt élvezem, mert bármi van, bármi történik, azt neki elmondhatom. Csodálatos 'ajándék' ez az élettől.

Nemsokára amúgy együtt lehetünk a valóságban is (eddig rajtunk kívülálló okok miatt nem volt erre lehetőség). Ha nem felejtem el, akkor majd megírom neked, hogy büdös volt-e a szája, vagy hogy milyen a szex :)

szia, én is szerelmes vagyok, csak sajnos nagggyon messze van ...:(

18/L

És te kedves kérdező?