Mi a véleményetek arról, ha az alapok jók, de "nem megfelelő az időzítés" a megismerkedésre? Személyes tapasztalatok?

Elég hosszú ideje húzódik/dott már egy kapcsolódás egy lánnyal. A vonzalom, a kémia, a szimpátia, illetve az érzelmi közelség nem volt kérdés sosem, mi ezt egymásnak be is vallottuk, sőt, teljesen nyíltan, őszintén kommunikáltunk is erről. Az ismerősének is beszélt erről, akinek ugyanazokat a (pozitív) dolgokat mondta rólam, mint nekem. Viszont neki egy igencsak toxikus párkapcsolata volt, aminek nyáron lett vége, ebben volt érzelmi elhanyagolás és egyszer fizikai bántalmazás is. Az első szakításuk után visszatért az emberhez, de nekem ezt nem "merte" elmondani, sőt, tulajdonképpen nem is kommunikált velem, egészen addig, amíg végül személyesen találkoztunk és könnyek között vallotta ezt be, majd azzal váltunk el, hogy folytatjuk a kommunikációt. Aztán ismét beszéltünk, amikor már végleg kilépett, konkrétan ő jelentkezett. Ismét nagyon mélyen megnyíltunk egymásnak, ismételten elhangzottak azok, amiket korábban is mondott, hogy szeret, sokat jelentek neki, sőt, azt is mondta, hogy nem a friendzone-ban vagyok, bár ez sem előttem, sem a környezete előtt nem volt kérdés. Ekkor azt mondta, hogy nyitott lenne egy új kapcsolatra. Én maximálisan támogattam, a szeretetemet fejeztem ki iránta mindvégig. Aztán augusztusban megkérdeztem tőle (messengeren, nem azért, mert nerd vagyok, hanem mert nem volt más lehetőség, nem egy helyen élünk) hogy mivel valóban közel kerültünk egymáshoz, minden téren, mi lenne, ha ez a valami, ami köztünk van, szorosabbá válna - persze megnyugtattam, hogy nem őrültem meg, nem azonnali kapcsolatot akarok, de (ahogyan korábban már számtalanszor beszéltük) az alapok megvannak, amire lehetne építkezni. Ekkor ő időt kért és ismét hónapokra eltűnt, igencsak zavaros és minimális kommunikációt folytatva. Én írtam egy búcsúzó levelet, amiben kifejtettem, hogy bár szeretem, de tovább kell lépjek, így az újév alkalmából. Erre ő azt írta, hogy a mi találkozásunk időzítése nem volt alkalmas, rosszkor voltunk rossz helyen, mivel az ő (egyébként általa is toxikusnak elismert) kapcsolatából ő akkor még nem akart/tudott kilépni, de mégis megtette, mert bántalmazta a barátja (aki rám volt féltékeny). Mindez nyilván nagyon komoly mélységekbe taszította. És azt írta nemrég, hogy érzelmileg még nem tudta magát függetleníteni az előző kapcsolatától, az pedig egy fájdalommal teli kihívás, hogy én egy olyat szeressek, aki fejben nincs ott. De leírta azt is, hogy sosem fogja elfelejteni azt a szeretetet, amit tőlem kapott és hogy szeretettel fog rám gondolni. Én mindenképpen azt érzem, hogy ez egy nem kipróbált út, egy nem megjátszott gólhelyzet, hiszen minden klappol(t), csak ugye ő ehhez a mocsokhoz kötődött és nagyon nehezen tudott tőle eljönni. Érzelmileg még most sem "tiszta". Mi a véleményetek? Én nem fogok rá várni nyilván, hiszen magamat kell előtérbe helyeznem, de voltatok már hasonló szituban, esetleg találkoztatok már hasonlóval?