Irigy vagyok, ha nem szívesen adom oda a páromnak az autót?

A háttértörténet:

A párommal évek óta együtt élünk, régebben volt egy idős autója, de már évek óta nincs. Városban élünk, valóban nem szükséges a mindennapokhoz, de sokszor éreztem azt, hogy sokkal kényelmesebb lenne programokat szervezni autóval akár együtt, akár külön. Szeretünk jönni-menni együtt, illetve én barátokkal is sokat megyek, vagy egyedül is, ha senki nem ér rá szabadnapokon.

Nos amikor felmerült 1-2 éve a téma, párom egyre azt fújta csak, hogy nem kell autó, fölösleges, stb.

Én meg szerettem volna, ezért gyűjtöttem egy évet, megcsináltam a jogosítványt és megvettem pár hónapja az autót. Mivel szerinte nem kell, így egyedül vettem, egyedül szervizeltem le vásárlás után, én tartom karban, én takarítom, stb.

Eleinte úgy volt, hogy ha meg is lesz , ő aztán azt nem fogja vezetni sosem. Na mostmár megvan egy ideje és lám, néha csak-csak elkéri.

Oda szoktam adni, ha nekem nincsen olyan dolgom, amihez kellene, de őszintén, nem szívesen. Ezt neki nem mondom, elvégre azért van, hogy használjuk, de mégis bennem van az, hogy ő annyira fújta, hogy nem kell és fölösleges, aztán most mégis milyen jó neki is, hogy kéznél van.

Tudom, ez legyen az életben a legnagyobb problémám, de én most rosszul érzem magam amiatt, hogy rossz szájízzel adom csak neki oda.

Ti mit gondoltok?