Egy férfi nem vágyhat törődésre és osztatlan figyelemre a párjától?

Úgy veszem észre, hogy férfiként tulajdonképpen bármit is csinálunk vagy érzünk, az biztosan beleillik valamelyik modern skatulyába..

Anyakomplexusos, toxikus, hímsoviniszta, incel vagy, ha nincs fogás, akkor biztosan kicsi a cerka.. Vagy bármilyen más shaming. Az túlságosan szélsőséges, ha csak egy olyan társra vágyik egy férfi, akire számíthat, akivel sírhat, nevethet, önmaga lehet? Az már végképp valami abszurd dolog, ha még az is alapvető fontosságú, hogy a választott nőnek ne legyen olyan múltja, ami taszít, ne legyen exhibicionista és kisminkelt műkörmös maskara, de legyen ápolt és tiszta? Ezenkívül egy olyan kapcsolatra, ahol tulajdonképpen egymás legjobb barátai vagyunk? Mostanában sokan keverik a sminket az ápoltsággal, holott köze sincs hozzá. Engem például zavar a smink, mert becsapja az érzékeim. Számomra például fontos lenne, hogy a választott nő soha se sminkeljen. Sejtem, hogy a hisztérikákat triggerelheti ez a kérdés, de azért bízom benne, hogy értelmes válaszokat is kapok. Ezeket köszönöm előre is.