Egyedülállók ti hogy juttok intimitáshoz?

Az én ürességemet, szomorúságomat nem az okozza, hogy egyedül vagyok, kapcsolatban is csak kínlódnék, tapasztalatból tudom. Ez ennél sokkal mélyebb dolog.

Csak igyekszem elhitetni magammal, hogy megkapom azt az érzést, amire vágyom, legalábbis úgy érzem. Túlevés, gyógyszerek, alvás és tudatos álmodás. Ezek egyike se ad boldogságot, de legalább ideiglenesen elhitetem magammal, hogy az vagyok. Valószínűleg hamar belehalok ebbe az életbe, mert sokáig ezt így nem lehet csinálni, de már nem vagyok annyira jó állapotban, hogy kétségbeessek vagy tiltakozzak ellene. Vagy bármit. Csak sodródom, sokszor érzem, hogy összefogok esni az utcán vagy ilyesmi (ismerős a Requiem egy álomért filmnek az utolsó harmada?), de egyik dolog szüli a másikat. Szerencsére magamat nem bántom, mert nem volna értelme, de nem tudom hová fog ez még vezetni. Nincs kiút.

Most hétvége van... Ilyenkor csak a meglévő tárgyaimat listázom, leírom a történetüket, mert megnyugtat. Jó érzés így nosztalgiázni. Rettegek a hétfőtől, hogy megint be kell menni dolgozni (munkát imitálni egy munkahelyen inkább, mert rendes teljesítményre régen képtelen vagyok) meg valahogy kibírni a napot. Egyszer úgyis kirúgnak, nem tudom akkor mi lesz. Nem is akarok belegondolni.

Tudom, hogy nem helyes ezt leírni, de nincsenek ismerőseim nagyon (alapból mindenki utál szinte, megtudom érteni őket), így néha kijön, valahol. Nem tudok ellene tenni.

Az nem tudom mit jelent, de baszni azt mindig nagyon szeretek !

Finom kis puncik, nyam nyam

Ha parkapcsolatom van, abban sincs intimitás..(random puszik, ölelesek, simogatás, hancúr csikizés meg ilyenek, max írva cseten pl puszi meg ezek)

Ergo ha egyedül vagyok se hiányzik, mivel hozzá se szoktam. Mivel nem tartalmazza/taeralmazta egy kapcsolatom sem, csak szex körul mennek ezek szexhez tartozóan.

Szüleimmel beszélgetek és a macskákkal.

F