Ki él együtt pszichopatával, szociopatával?

Pl politikusok feleségei. Szerintem tudják jól, esetleg imádnak mártírkodni a barátok és rokonok előtt. Vagy tipikus elnyomott, alárendelődő nők, akiket ez annyira nem is zavar, hiszen "ez az élet rendje". Meg sok olyan is akad aki szintén hasonló, és akkor együtt élik meg másokon, meg egymáson.

Én egyedül élek, ezért csak egy ilyen emberrel kell együtt élnem.

Én éltem együtt egy -szerintem- szociopatával, nyilván diagnosztizálva nagyon kevesen vannak, de tapasztaltam olyan dolgokat amiket soha egyik kapcsolatomban sem. Mondok példákat. Pl nem volt humora, egyáltalán, semmilyen. Ha nevetett is az erőltetett volt, inkább gúnyos. Sosem láttam kifejezetten szomorúnak, boldogtalannak, vidámnak, mindenfajta érzelem annyira műnek hatott. Egyszer találtam egy füzetet amiben olyan mondatok voltak leírva amiket nekem mondott. Tehát előre leírta, eltervezte miket fog mondani, pl olyanokat hogy "Hova szeretnél menni idén nyaralni? Szeretnék egy szép, közös utazást együtt". Még amit kiemelnék az empátia teljes hiánya. Semmiféle együttérzést nem tanusított senki iránt, csak kritizálni tudott. A szabályokat mindig megszegte, pl áthajtott a piroson, gyorshajtás, munkahelyén sem tartotta be a szabályokat (állandóan kirúgták mindenhonnan). Ha valami nem úgy történt ahogy elképzelte akkor elborult, üveges tekintete lett, agresszívvé vált. Állandóan letagadta a tényeket és ha bizonyítékokkal szembesítetted hogy nincs igaza, akkor mint akinél lefagyott a rendszer, csak bámult és azt mondta "nem értem, nem értem, ez most mi". A szex az mindig pornófilm kategória volt, még a hangokat is úgy adta ki, ahogy a filmekben, olyan kifejezéseket használt közben amiket angol nyelvű pornóban hallani. Kész röhej volt néha. Szerencsére sikerült tőle megszabadulnom. Hogy miért voltam vele? Mert az elején túl jó színész volt, utána meg már érzelmeim lettek, állandóan mentegettem hogy biztos azért ilyen mert ez meg az, rossz gyerekkor stb... ma már az első kisebb jelnél menekülök az ilyenektől.