A politikai rendszer befolyásolja, hogy az emberek mennyit szexelnek?

Mao Ce-tung viszont úgy határozott, hogy minél többen vannak a kínaiak, annál erősebbek. Ezzel az elvi alapvetéssel - no és persze szórakoztató tévéműsorok híján - az emberek dicséretes buzgalommal láttak neki a fajfenntartás embert próbáló feladatának. 1949-ben a népesség 450 millió körül mozgott, 1995-re pedig meghaladta az 1 milliárd 200 milliót, és becslések szerint ez aztán még mindig emelkedik. Még a Mao tévedhetetlenségében legelszántabban hívők is belátják ma már, hogy a Nagy Kormányos iránymutatása zsákutcába vezet, ezért irányváltoztatással próbálkoznak.

Mezítlábas orvosok róják évek óta számtalan falu utcáit és próbálják felvilágosítani a tévelygő lakosságot, hogy mi okozhatja a nagy szaporulatot. Ingyen osztogatják a fogamzásgátló eszközöket, támogatják a terhességmegszakítóst, és helyi női alakulatok próbálnak beférkőzni a házakba és szemmel tartani a szomszédok biciklijei helyett a havi ciklusukat. Óriásplakátok hirdetik a kicsi és gazdag család előnyeit. A hetvenes évek vége felé hivatalosan is megjelent az egykepolitika, népszerűsítették a késői házasságkötést, és azok a házaspárok, akik egyetlen gyermekük megszületése után sterilizáltatták magukat, pénzügyi juttatásokban részesültek. Igyekeztek úgy alakítani a közvéleményt, hogy nyomást gyakoroljon minden önző lélekre, aki egynél több gyereket akar. Néhány túlbuzgó hivatalnok attól sem riadt vissza, hogy kényszerabortuszt végeztessen az egykepolitikával szembeszegülő asszonyokon.

Persze ha minden házaspárnak csakis egy gyermeke születik, a népesség évtizedekig még akkor is tovább növekedett volna, hiszen rengetegen éppen szülőképes korúak. Vidéken, ahol az ellenőrzést amúgy is könnyebben kijátszhatták, aligha lehetett meggyőzni az embereket, hogy a sokszoros gyermekáldás nem helyes dolog és hogy nem ez az öregkori éhezés elleni legszilárdabb biztosíték.

A városokban - ahol a népesség mindössze 30%-a lakik - az egykepolitika viszonylag sikeresnek bizonyult. A pirospozsgás, selyembe-bársonyba öltöztetett duci kisdedek remek propagandaanyagul szolgálnak. A büszke szülők egykéjük minden lépését vigyázva parádéznak velük a parkban. Minden reményüket a "kicsi császárokba" fektetik, akik ennek pontosan tudatában is vannak. Szüleik túltáplálják, túlöltöztetik, túlpátyolgatják őket, ettől ők kényeskednek, követelődznek, nyafognak és kivágják a hisztit (meg bármit, ami a kezük ügyébe kerül), vértolulást okozva a régebbi vágású felnőttekben, akik fittyet hánynak a gyermeki jogokra, s égnek a vágytól, hogy egy bambuszpálcával jól elfenekeljék a kis édeseket.

Ha az egykepolitika folytatódik, a kínaiak esetleg fölfedezhetnek egy újfajta társadalmat, amelyben nincsenek testvérek, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, unokaöcsök és unokahúgok, ahol a gyerekek kizárólagos rokonai a szülők és a négy nagyszülő, akik egymással versengenek a kényeztetésben. Az ilyen gyerek valószínűleg nem úgy nő föl, hogy felelősséget érez mind a hat öregedő emberért. Akárhogy is, országos méretekben lehetetlen lesz fejenként hat emberről gondoskodni. Máris túl sok az ember. És túl kevés a gyerek.

3.

A japán férfiak iszonyú nagy lúzerek/gémerek/incelek. A magyar mezőny akármennyit rinyál, soha nem érik el a japánokat ilyen téren. Ráadásul a japán "hagyományok" meg "társadalmi elvárások" brutálisak (ahhoz képest ez a kelet-európai miliő totál lazaság), nem csodálom, hogy az ottani férfiak inkább csak kockulnak egész nap. Kinek jó az, ha az élet "munkamunkanmunka", aztán hazamegy és egy ilyen Dragon Ball Z-ből ismert Chichi szerű feleség várja otthon, hogy "még többet dolgozzál, te hülye!"

Mondjuk a japánok kihalása bele is van kalkulálva, ők majdnem fehérek, szóval komoly problémát jelentenének az új világban. Nem kellenek ők oda. Tanzánia és India a jövő.

Nincs köze a politikának. Az, hogy ún. fejlett nyugat, még nem jelenti azt, hogy sok gyereknek kell lennie. Szexelnek, de közben védekeznek is, nem eszetlenül k#rnak, mint a nyulak.

Inkább a stressz és modern digitalizáció az oka. Fura, nem? Soha nem volt ennyire közel 2 ember egymáshoz, mint most, mégis qva távol vagyunk egymástól.