"Balkézről" született, külföldön élő gyermek támogatása, jelenthet szerintetek gondot családalapításkor?

A helyzetem röviden; pár évvel ezelőtt a munkámból adódóan elég frekventáltan jártam Európa legkeletibb zugaiba. Sok munka, szinte nulla magánélet - rendezvényeken, konferenciákon találkozgattam hasonló sorsú hölgyekkel. Az egyik legutóbbi alkalommal úgy döntött az ég, karma, nevezzük akárhogy, hogy megajándékoz minket egy nem várt meglepetéssel. Nem szándékozlak titeket untatni a részletekkel, lényeg a lényeg; úgy állapodtunk meg, egy kerékbe tört karrier árán is, de "megtartjuk" a kislányt annak fejében, hogy ha az aktív apai teendőkben nem is veszek részt, de legalább anyagilag támogatom az életüket a háttérből, ezzel könnyítve az amúgy sem egyszerű körülményeiket.

Ez három+ éve tart, anyuka nagyon szépen neveli a leányzót. Eszem ágában sincs kiköltözni a Mordor kellős közepébe, 5000+ kilométerre - nekik pedig a család miatt van maradásuk (papa-mama-tesók rengeteget segítenek). Egyébként sem voltunk szerelmesek, csak eltöltöttünk pár kellemes napot együtt. A kislány nem tud rólam, egyikőnk sem akarja összezavarni, ez így is marad egyelőre. Infókat, képeket kapok róla. Szorul is a szívem.

Így, a harmincas éveim közepe felé haladva szeretnék kicsit lassítani, megállapodni, komoly kapcsolatba kezdeni, és ha úgy hozza, családot alapítani.

Tehát, mit gondoltok - jobb, ha ezt a jövőben is jótékony homály fedi majd, vagy őszinteség mindenek előtt? Mondjuk előbb utóbb úgyis kibukna. Egyáltalán, egy kapcsolat melyik fázisában kellene ezt a szituációt megosztanom?

Ez egy olyan téma, amin nem feltétlenül szeretnék rágódni barátokkal, családdal (pláne, hogy ez utóbbi nem is tud róla) - szóval előre is köszönöm, ha elolvassátok, és segítetek!