Mi a jobb? Egyedül (mert a társkeresés nem működik), vagy egy közepes kapcsolatban?

Mivel nem egyformák az emberek, sokaknak jók bizonyos helyzetek, amin más vérig sértődik, és harcol ellene tűzzel vassal.

Valaki csak akkor hajlandó feladni a függetlenségét, amikor a párja a csicskája, szponzora.

Persze ezt szépen megfogalmazva a külvilág felé: aki a tenyerén hordozza..

Olyan kapcsolat nincs, ahol csak jó dolgok vannak.

Nálam a közepes kapcsolat ott kezdődik, hogy sok mindent kell tolerálnom ahhoz képest, mintha egyedül élnék. Pl. ha egy nővel ritkán tudunk kettesben lenni, mert 2-3 gyereket nevel, vagy kevés a közös témánk, de legalább hetente igényli a szexet. Nincs szerelem, csak vonzódás, de elvagyunk a langyosban, segítjük egymás életét.

Szerintem 40 éves korig érdemes törekedni a jó kapcsolatra, utána már jó a közepes is, vagy az egyedüllét.

Van ilyen, hogy "közepes kapcsolat"? Én csak félig szeretlek, mert pl a macskámat/kutyámat jobban szeretem, mint téged.

Vagy inkább csak jó és rossz kapcsolat létezik?

"A szeretetet nem lehet méricskélni. Vagy van, vagy nincs."

5: A szeretet nem egyenlő a szerelemmel. Egy kor fölött már nem jön úgy a szerelem, mint 20-30 évesen. Olyankor néha már az is jó, hogy ha valakivel csak úgy elvagy, és néha este hozzábújsz.

Egy jó kapcsolat pedig szerelemből jön.

#6 Méricskélés szempontjából egy és ugyan az a kettő. Szerintem. Vagy van szerelem, vagy nincs.

Fiatalon sokszor csak úgy vaktában jön a szerelem. (Nekem volt ilyenem még 35 évesen is.) Hogy milyen lesz később egy kapcsolat, ami fiatalon, kölcsönös, de vaktában (vakon) jött szerelemből indult? Ez annyira romantikus, hogy már jobb bele se gondolni. A hosszú évek, évtizedek hatásai sajnos kiszámíthatatlanok, mert együtt kellene hozzá változni, fejlődni, úton lenni, hogy tartós lehessen a fiatalkori fellángolás.

Lehet, hogy azért ennyi a boldogtalan ember is, mert lecövekelnek a biztos, de langymeleg kapcsolataikban. Túl sok a buktató: betegségek, libidó, gyerek kérdése, stb-stb.