Miért érzek így?

Akik kényesen, vagy tabuként tekintik a szex témákat azt arra kérem, hogy keressen más kérdést.

Páromat nagyon szeretem, a földön bármit megtennék érte bármit, és ez kölcsönösen is így van, vagyis én ezt veszem le a cselekvéseiből, tetteiből, szavaiból.

A sima szexxel nincs bajom. Élvezem, van amikor eltudok élvezni (ez ritkábban van, sőt ez 2-3x történt meg) de van amikor nem mert a párom gyorsabb, de nem okolom, nem gondolom azt hogy hibás, mert nem is az. Azt helyezem előre mindig hogy neki legyen a legjobb, a legélvezetesebb.

Ha nem sikerül elélveznem, akkor utána valamilyen módon kielégít.

De van az, amikor csak orális szex van. Én élvezem, ha én csinálom.

De ha ő… félreértés ne essék, nem rossz, hanem szimplán valamiért nem érzem úgy hogy na én most eltudnék érni egy orgazmust. Ha sikerül is, sokáig tart. És van amikor második, vagy harmadik kört iktat be (ezt úgy értem hogyha elélveztem nem hagyja abba, és addig elégít ki míg még egyszer el nem megyek) ilyenkor általában már-már magamra erőltetem, és egyáltalán nem párosul jó érzéssel.

Felizgulni is felizgulok a páromtól.

Úgy érzem velem van a baj, és halvány lila gőzöm sincs miért van ez, mostanában kezdtem így érezni.

Nagyon sok kérdés felmerült bennem, mivan ha túl sokszor, és erőltetetten csinálja, és ezért.

Az sem lehet, hogy túl gyakran, mert távkapcsolatban élünk, és hétvégente tudunk találkozni, nagy ritkán hétköznap is, de az sem sűrűn.

Még nem adatott meg az a lehetőség hogy beszéljek vele, mert nem tudom hogy megfogalmazni, hisz valamilyen módon rosszul fog esni neki (vagyis epmátiámból kiindulva, mégha nem is mutatja, legbelül igen), nem akarom azt éreztetni vele, hogy nem legelső alkalom szóltam neki, vagy hogy rossz, mert nem erről van szó.

Ti mit gondoltok?:/