Negyvenes házaspár (48), 3 éve szex nélkül, elhidegülve. Válnál?

A nyitott házasság nem opció? Lehet, az hogy egymáshoz való viszonyotokat is egy kicsit felpörgetné. Bár tény,hogy ehhez kell egy mindkettőtök részéről egy bizonyos fokú beállítottság.

A férjed hogy vélekedik a 3 év szexmentességről? Nem hiszem,hogy ez idő alatt ő megelégedett a "kezével".

26, az elváltak piaca a bátor emberek piaca, akik tisztelik önmagukat és a másikat is annyira, hogy a szeretőzés helyett, és ahelyett, hogy a langyos fosban vergődnének, (mert az legalább megszokott és biztonságos) megadják az esélyt a másiknak és önmaguknak is, hogy találnak egy valóban hozzájuk illő személyt, akivel boldogok lehetnek. Minél idősebb vagy, annál hamarabb kell észbe kapni, mert a hátrelévő évek értékességéért te felelsz!

Aki nem mer lépni az fél, és nincs önértékelése "úgy sem találnék mást" (ez nem igaz), "ennél csak rosszabb lehet" (ez sem igaz) Számtalan példa van, hogy a második, akár harmadik házasságban ezerszer boldogabbak az emberek, mert rengeteget tanultak magukról, az emberi kapcsolatokról és jobban választanak, sőt jobban működtetik az új kapcsolatot. Még akkor is, ha hátrányosabb helyzetből indul mint ez eredeti.

Persze ez csak akkor igaz, hogyha dolgoznak magukon, mert ha nem, akkor az a tendencia, hogy ugyanolyan személyiségtípusokhoz fognak vonzódni, és ugyanúgy működtetik a kapcsolatot. Ez azt jelenti: Nem a piac a rossz, hanem ő nem változott semmit.

A másik dolog, sokan hivatkoznak itt az együtt töltött évekre. Nekem konkrétan a pszichológusom mondta azt, hogy minden ember tanít nekünk valamit az életről, önmagunkról, valamilyen feladattal érkezik az életünkbe. Van aki mindössze 5 percig...az addig tartott, abban annyi volt, elég volt ahhoz hogy nekünk közünk legyen egymáshoz. Más meg 25 évig. Na most ahhoz kell nagyon bölcsnek lennünk, hogy felismerjük, lehetőleg időben, hogy egy kapcsolat mikor nem ad semmit számunkra, nem épít, hanem rombol és elvesz belőlünk. Ha a másikkal együtt élve rosszabb ember leszek, mert olyanokat hoz ki belőlem.

Ha te ezt észreveszed, érzékeled, mégsem lépsz ki, mert hát a 25 év, a közös élet stb hivatkozol (tehát eszményképekre áldozod a saját boldogságodat), akkor onnantól kezdve te vagy a felelős.

A másik az úgy működik ahogyan tud, ahogyan tőle legjobban tellik. Ha te érzed azt, hogy nem vagy jól tőle, mégis vele maradsz, onnantól kezdve te megengeded ezt a helyzetet. Te tartod benne saját magad, kialakítottál egy személyes poklot. Ezért nem a másikkal van a gond, hanem veled, mert hagyod hogy mindez megtörténjen veled. Önkéntesen vagy benne a rossz helyzetben. Ilyenek azok, akik nem válnak el.

Ehhez képest akik elválnak, már ne is haragudj, de én csak őket tudom tisztelni.

26: (25.hozzászóló vagyok.) Azt hozzáteszem, hogy ez egy több éves történet. Azóta volt egy komoly kapcsolata a gyerekek mellett, de a hapsi átverte nem kevés pénzzel. Most állítólag egy másik, a családjától külön élő hapsija van aki jár hozzá. Nem irigylem, bár én válogatósabb voltam, most egy éve, hogy találtam valakit, akivel együtt vagyok.

Az elvált nőkért sorba állnak, ha nincsenek leharcolva, vagy nincs nyilvánvaló defektjük. A volt feleségemmel is együtt lehet élni valakinek, csak qrva sok türelemre lesz szüksége, és jobb, ha nem állít kereteket az exem irányába, mert azt nem tolerálta soha.

A gyerekek nevelésében közreműködő- az elején nem volt az, de rájött, hogy jobban jár ha az lesz,-engem ennyiben érdekel a magánélete.

Nekem már nehezebb volt találni valakit, mert nem mindenki vevő a személyiségemre,és az elvált nőknek valószínűleg a kinézet az első, a zseton a második. Nekem egyikkel sincs szerencsém, bár nem vagyok kórosan túlsúlyos, és nincsenek adósságaim, de ez ide nekem kevésnek bizonyult. Élőben lepattintottak, a netesen meg alig volt, aki visszajelölt. Néhány komolytalan randi lett belőle, semmi más. Aztán jött a párom, és vele próbáljuk újraszervezni az életünket több-kevesebb sikerrel.

Sajnos ebben az életszakaszban már sok a kötöttség, nehéz megismerni a másikat igazán, több idő kell egy kapcsolat kiforrásához. Meg aztán sokan sok sérülést hordoznak magukban, vagy épp az a nő/férfi alkalmatlan a párkapcsolatra, aki akar tőled egyáltalán valamit. Sosem tudhatod előre.

" "úgy sem találnék mást" (ez nem igaz), "ennél csak rosszabb lehet" (ez sem igaz)"

Elnézést, de te mégis milyen mesevilágban élsz? Ezek pont nagyobb valószínűséggel igazak, mint nem! Főleg a második gondolat. 48 évesen a magyar valóságban ha talál is egyedülállót, az olyan lesz, hogy inkább ne is talált volna senkit... Jobb nem, az 99,9%-ra kijelenthető. Főleg, hogy itt egy nőről van szó. Neki kellene 50 körüli JÓ férfit találni. Mármint nem csak kinézetét tekintve jót (vonzót) - pedig már az sem nagyon fog sikerülni -, hanem sok egyéb szempontból is jót, természetesen nem a felesége oldalán, a házasságából kirobbanthatatlanul, hanem "szinglit". Aki komolyan gondolja, hogy ez minden további nélkül összejöhet, az még a felső tízezren belül is valami külön kis buborékból indul ki vagy én nem tudom, de hogy nem a magyar valóságból, az fix.