Ha a mozaikcsalád válik a domináns életformává, akkor azt jelenti, hogy az a jó?

Vagyis most nézzük össztársadalmi szinten a kérdést, ne egyénileg. Régen kulturálisan negatívan ítélték meg a válást és úgy tartották, hogy a család, a vagyon egyben kell maradjon, így tiszták a viszonyok, ki ki után örököl, kiről köteles gondoskodni, stb. Ettől függetlenül voltak mozaikcsaládok, de elsősorban özvegység miatt jöttek létre és rengeteg mese meg irodalmi mű is pont erről szól, hogy a "gonosz mostoha" hogyan viselkedik az árvákkal.

Mai világban a gyerekek többsége mozaikcsaládokban nő fel, ezt tanárok is megtudják erősíteni és mondják, hogy az iskolában például nyelvórán pont a család az egyik legkényelmesebb téma, hogy akkor ki kicsoda, mert nem csak a biológiai szülők vannak, hanem ennél bonyolultabb a rendszer. Persze ez sok problémát okoz, de az is igaz, hogy a hagyományos családmodellben is bőven voltak gondok és álszentség lenne azt mondani, hogy az tökéletes és ne fedett volna el sok mindent.

Mégis talán maga a család, mint rendszer szakértők szerint is úgy működtethető leginkább, ha mondjuk két ember megházasodik, együtt vállalnak gyereket és kialakítják közösen azt a fajta szabályrendszert, amiben szeretnének élni és amiért áldozatot is hoznak. Ha minden oldalról jönnek gyerekek, exek, az csak bonyolítja az amúgy sem egyszerű rendszert. Az elváltak persze azt fogják mondani, hogy így kell és felborítani mindent, ha nem működik, utána milyen jó lesz, de azért az leégés anyagilag, mentálisan is. Mondjuk az ők helyükben lehet én is arra keresnék érveket, hogy mik az ilyen életforma előnyei.