Nőknél barátzóna tényleg barátság vagy simán ignorálja a férfit?

Én sosem mondtam ilyet, mert pont, hogy a másik félnek utána rossz lenne találkozni, és engem is zavarna, hogy tudom, ő többet akar.

Úgyhogy inkább a második opció az igaz.

N

Én 15-21 évesen mondtam csak ilyet visszautasításkor, és akkor sem újonnan megismert pasiknak, hanem olyanoknak, akikkel már eleve barátok voltunk (illetve én úgy hittem). Nem egosimogatásnak tartottam magam mellett őket, hanem valóban kedveltem őket, kötődtem hozzájuk, és abban reménykedtem, hogy találnak másik lányt, akivel összejöhetnek, és akkor már teljesen tiszta lehet a barátságunk. De általában nem így történt végül.

Sokat tanultam ezekből a helyzetekből, így már soha nem barátkoznék olyanal, aki epekedik utánam. Igazából már egyáltalán nincsenek is férfi barátaim, max. kollégák, akikkel nagyon jóban vagyok, vagy esetleg régi osztálytársak, ismerősök, akikkel jól elbeszélgetek. De ennyi.

Életembe 2X mentem bele a barátzóna dologba.

- Az első esetnél, hiába hívtam el a nőt, valóban csak barátilag egy ebédre, kiállításra, vagy bárhová, mindig nemet mondott, majd 1 év után közölte, hogy ne keressem többet.

- A másik esetben, ami vagy 2 évig tartott, talán 1-2 alkalommal ráért, és valóban csak barátilag, társasággal, de amikor kellett neki vagy a cégének, vagy a lányának valami, na akkor elvárta ám, hogy azonnal, ingyen, mindent is, megcsináljak. Ott én léptem le.