Szerintetek tenyleg baj az hogy ennyire ragaszkodok az idealomhoz?

Igen, baj!

Ébresztő, ez a valóság!

Senki sem lesz teljesen olyan, aminek te elképzelted.

Ne legyenek elvárásaid az ismerkedésnél

Ilyen lehet, legyen ápolt, legyen humorérzéke, normális, értelmes, ne legyen tetovált; legyen életcélja, végzettsége, munkája.

Ugyanis ezek általános alap elvárások. Ha valamelyik hiányzik, akkor baj van.

Konkrétan, hogy szőke, barna, alacsony, magas stb., az sokszor megdől.

Tehát azt kérdezed, hogy ahelyett, hogy kitartóan keresnél egy olyat, aki értelmes, szeret, megbecsül, meg netán még okos is, jó ötlet-e összejönni egy buta, arrogáns bunkóval?

Nem, nem érdemes. Inkább legyen kevesebb pasid, de azokkal érezd jól magad. Nagyon sokan vannak, akik elkeseredésükben inkább belerohannak egy működésképtelen kapcsolatban, ahol igazából szenvednek, talán nem is szerelmesek, és igazából többre mentek volna, ha nincs az a kapcsolat.

Ez nem lóverseny! Tudom, a szennymédiából, meg közösségi oldalakból azt látni mindenhonnan, hogy jaj, mindenki boldog, tökéletes kapcsolatban él, és ha nincs 16 éves korodban senkid, akkor pocsék az életed... de a valóságban ennek pont az ellenkezője az igaz. Nem kell sietni. Nem veszítesz azzal semmit, ha később találod meg a megfelelő partnert. Ellenben sok olyanról hallani, konkrét haveri, ismerősi körben is nem egy olyanról tudok, akik összejöttek olyanokkal, akik nem passzoltak hozzájuk. Kivétel nélkül mindegyikük megbánta, volt, aki utána évekig lelki beteg volt, mert egy erőszakos bunkónak adta a szüzességét is... Nem szabad sietni, és nem szabad au elvárásainkból engedni!

Nyilván vannak olyan dolgok, amikben nem érdemes ideálokat kergetni, de szerintem ez nem ideál, hanem józan elvárás.