Baj ha egyáltalán nem vagyok mostmár féltékeny?

A féltékenység az nem normális semmilyen szinten. A féltékenység nem a szeretettel függ össze, hanem a saját bizonytalanságoddal, tehát ez semmilyen szinten nem azt mutatja, hogy szereted-e a másikat.

Az elmondottak alapján neked komoly problémáid vannak ezzel. Az ha te féltékeny vagy, az saját magadra utal vissza. Ha valaki ilyen szinten féltékenykedik, mint te, az nem múlik el egyik napról a másikra, és ahogy te is érzékeled, a mostani állapot sem egészséges vagy jó. A féltékenység oka nem szűnt meg, csak elnyomtad magadban az érzést.

Szerintem itt alapvetően kettő dolgot lehet tenni; egyrészt elkezdeni nagyon őszintén beszélni erről a partnereddel. Te mit érzel, ő hogyan élte meg, most milyen stb. A kommunikáció képes leküzdeni nagyon sok akadályt. A másik pedig az, hogy neked kellene intenzíven önmagadon dolgozni, akár magadban, de szerintem jobb lenne egy pszichológussal, aki segít ezeket az érzéseket szakszerűen kibogozni benned.

"Akkor szomorúan fogok élni"

Eddig állandóan aggódtál és veszekedtél. Ennél most sokkal jobb lesz. Nyugodt leszel, és azt csinálhatsz, amit akarsz, jó programok másokkal (is), ha a mindennapi életed és/vagy a párod nem elég szórakoztató és/vidám.

"az élet többi terén szinte minden oké egyezünk. Csak a féltékenységem volt eddig a vita "tárgya""

"szomorúan fogok élni és ez normális"

Tehát eddig csak féltékenységgel volt baj, ami megszűnt, ezért szomorú vagy? Én is pszichológust javasolnék, mert mintha a feszültségtől, összeveszés-kibéküléstől éreznéd jónak a kapcsolatot, ami nem egészséges!

Hú de beteg ez a gondolatmenet...

Én soha nem voltam féltékeny típus, nem szoktam napközben azon gondolkozni, a férjem vajon hol merre jár, kit néz, bármi. Én ettől nem vagyok szomorú cseppet sem, nekem az ilyesfajta izgalmak nem hiányoznak az életemből. Nekem tökéletes a nyugis, boldog házasság, kölcsönös bizalommal.