Nagyon lebecsülném magam ha ezek után adnék neki egy esélyt?

Szeretném tisztázni, hogy elméleti a kérdés, de kérlek hagyjuk az olyan kommenteket, hogy akkor minek agyalsz rajta. Nem agyalok, most merült fel bennem egy másik kérdés kapcsán és az önbecsülésről lenne szó.

Szóval nagyjából annyi a lényeg, hogy tavaly kavartam egy pasival. Nem szoktam ilyet csinálni, sőt olyannyira nem, hogy nekem minden téren (kivéve csók) ő volt az első. Nem így terveztem, megismerkedtünk, nagyon tetszettünk egymásnak és megtörtént. Szóval nem úgy ismerkedtünk meg, hogy mi majd randizunk vagy ilyesmi, teljesen váratlan volt és eleinte nem is akartam többet.

Aztán valami megváltozott bennem, rájöttem, hogy részemről nincs semmi ami miatt ne akarnám jobban megismerni. Ő viszont mondta, hogy nem akar kapcsolatot amit elfogadtam, hisz nem is lehet ezt erőltetni meg hát nem is annyira ismertük egymást. Én azt hittem, hogy azért mert nem tetszem neki eléggé.

Végül kiderült, hogy nem erről van szó, nem én nem tetszem eléggé csak kiderült, hogy nem volt túl az exén akivel nem sokkal korábban minthogy mi megismerkedtünk, szakítottak. Ennyi a sztori.

Aztán olvastam itt egy kérdést amiben ilyen 2. esélyekről írt valaki és felmerült bennem (mégegyszer mondom csak elméleti szinten): ha valaki (ez esetben én) egy ilyen szituban adna egy kvázi második esélyt az illetőnek miután az szingli lett és feldolgozta a szakítását, akkor az azt jelentené, hogy nem elég jó/nagy az önbecsülése? Lebecsülném magam ha ez után képes lennék még őt komolyan venni ha úgy alakulna?

Ez egyébként más helyzetekre is vonatkozik kicsit, csak velem pl.: ilyen volt. A második esély rögtön azt jelentené, hogy az ember lebecsüli önmagát vagy ez helyzetfüggő?

(Csak viszonyításképp: egy megcsalás szerintem elfogadhatatlan és én arra nem adnék 2. esélyt).