Hogy mondjam el neki?

Nos a történet 2-3évre nyúlik vissza mikor is megismertem a jelenlegi páromat, én az elején egyáltalán nem gondoltam volna, hogy lesz bármi komoly, épp egy nagyon új munkahelyen dolgoztam, előtte pedig segédápolóként dolgoztam sokáig, vágyam volt tovább tanulni, hogy ápoló legyek, ehhez először érettségit kell tennem.

Hazudtam neki, hogy érettségim és szakmám van. Ő is egészségügyi dolgozó, adminisztrációs területen, így nem akartam virtuálisan se beégni előtte, hogy én csak egy segédápoló vagyok... Aztán folyton halogattam, hogy most még nem mondhatom el, majd később stb...

Egy éve lesz szeptemberben, hogy összeköltöztünk, ehhez ott kellett hagynom az előző munkahelyemet, nem tudtam volna bejárni innen.Dolgoztam egy ideig egy multinal, de 2 hónapja megszűnt , lejárt a próbaidő és nem kellettem. Nagyon sok sikertelen állásinterjún vagyok túl,kezdek besokallni.

A környékünkön rengeteg kórház van, lenne ott munkám.

Viszont rettegek elmondani, a családja is úgy tudja, hogy nővér vagyok... félek, hogy csalódni fog bennem és elhagy.

Viszont igaz nem hatalmas fizetésért cserébe ott lenne biztos munkám.

Hogy miért nem tűnt fel neki, hogy ámbár sok a környéken a kórház és mégsem megyek oda dolgozni? Előadtam egy történetet miszerint, nem éri meg az egészségügyben dolgozni, rájöttem, hogy csalódtam a szakmában... és nem szeretnék többet kórházban dolgozni.

Ti mit tennétek a helyemben? Tudom előbb utóbb úgyis kiderül és el kell mondanom...de nagyon nehéz és szégyellem magam. Igazából az elején kis hazugságnak indult és túlságosan belevittem magam ebbe .. és halogattam, hogy elmondjam.

Köszönöm,ha ítélkezés nélkül elolvasod .