Szerintetek van értelme? Illetve hogyan lehetnék boldog?

Egyszerűen úgy érzem, hogy nem találom a helyem a mai világban, párkapcsolat szinten sem. Röviden rólam: 28 éves vagyok, jópár párkapcsolaton már túl vagyok, viszont volt egy lány, aki a mai napig különleges ember az életemben. Talán a rossz gyerekkorom deformálta ennyire a világomat. Mindig olyan ember voltam, hogy igyekeztem az élet minden területén csak magamra számítani. Otthon is csak egy fekete bárány voltam, szegénységből és kilátástalanságból jövök.

Igazából 15 évesen jöttem rá, mit szeretnék csinálni, de a folyamatos kábítószerezés miatt nem jutottam tovább az életemben. Már akkor csináltam azt, amit szeretek (a szakmámat), de a barátaimat elhanyagoltam emiatt is. Úgy voltam vele, hogy nekem nem kell senki, világ életemben egyedül voltam, nincs szükségem senkire. Aztán kb. 20-21 éves koromban megismerkedtem egy lánnyal, akinek nagyon sokat köszönhetek. Nagy szerelem volt köztünk, ő összeveszett a szüleivel miattam, mivel nem nézték jó szemmel, hogy együtt vagyunk. Mondtam, költözzön hozzám, és elég hamar összebútoroztunk. Anyámmal sosem volt felhőtlen a kapcsolatunk, így hamar utcára tett engem. De addig jó voltam, míg dolgoztam és vettem otthonra a dolgokat. Miután megszűnt a munkahelyem, kidobott.

A lánnyal kitartottunk egymás mellett annak ellenére, hogy egy lepukkant, csöves, villany nélküli házban laktunk 7 hónapot. Szépen összeszedtük magunkat és fejlődtünk. Nekem ő volt az életem értelme, miatta keltem fel minden reggel. Teltek az évek, szépen fejlődött a szakmám is, amit 15 éves korom óta építek. Sikerült elérnem egy egész jó anyagi biztonságot, havi 1 millió felett kerestem havonta . Jött a siker, pénz és sajnos a lányok is. Többször volt, hogy félreléptem, ami rossz hatással volt a kapcsolatunkra. Elkezdtem boldogtalan lenni a kapcsolatunkban, mivel már nem tudtunk együtt fejlődni. Mindketten elrontottuk. Neki is voltak dolgai nem (csalt meg.)Elköltöztem, otthagytam neki mindent, hogy ne kelljen újra költöznie és újra kezdenie az életet. Elköltöztem a nagyvárosba új életet kezdeni. Azt hittem, hogyha életem végéig csak a szakmámat csinálom, akkor boldog leszek. Most itt vagyok 28 évesen, hiányoznak a barátaim és nem vagyok már boldog. Mosolygós, pozitív srácból egy befásult ember lettem.

Bármikor találhatnék magamnak másik nőt, de úgy érzem, hogy nekem ő volt az a nő. Ő volt az egyetlen, akinek megkértem volna a kezét. Talán a sors, de nemrég szakított a volt párjával. Néha összefutottunk, sokat beszélgettünk. Viszont nem bízik bennem, ami érthető. Igazából én nem szeretnék mást, csak őt. Virágot vinni neki nevetni vele, boldog lennk és csak rá koncentrálni. Soha nem tudnám már bántani. De úgy vettem észre, hogy nem érdeklem már őt annyira. Azt mondta, ő most nem érez semmit, nincs benne semmi. Idő kell neki, és helyre akarja rakni az életét.

Mit tehetnék ebben a helyzetben? Hogyan nyerhetném vissza a bizalmát és szeretetét?