Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzek ilyet, amikor szexjelenet van egy filmben?
Sokáig nem mertem még itt sem kérdezni, mert elég gáznak érzem, de felülkerekedett rajtam a kíváncsiság, hogy ti mit gondoltok.
Ha családi filmnézés megy, és szexjelenet van a filmben, akkor hirtelen minden bajom lesz, összeszorul a gyomrom, legszívesebben kimennék a szobából (sokszor ki is megyek), úgy érzem, bele tudnék ütni valamibe, ilyesmi. Nem bírom elviselni a látványt és a hangokat, nem értem, miért kell ennyire nyíltan megmutatni egy amúgy tök átlagos filmben, hogy mi van. Elég lenne egy-két visszafogott célzás arra, hogy most ezek ketten bizony egymásnak fognak esni, és kész. Nem csak családdal, hanem ha a barátokkal nézünk filmet, akkor is ezt érzem. Most már azt csinálom, hogy előre megnézem neten, miket írnak a filmről, és ha nem "veszélyes", akkor megnézem a többiekkel, ha igen, akkor keresek valami kibúvót. Sokkal inkább néznék meg egy véres horrorfilmet, komolyan.
Még az is fura, hogy a neten fellelhető pornókkal nincs semmi bajom, azokat az ember céltudatosan azért nézi, amiért. Én is szoktam nézni ilyeneket. Csak az frusztrál, ha a tévében/moziban ilyet látok, néha már-már hánynom kell.
Nem értem, mi lehet, ha van köztetek pszichológus, adhatna pár tippet. Van egy sejtésem, hogy amiatt lettem ilyen, mert apám hülyén bánt velem kicsi koromban. Nagyon sokszor hozott megalázó helyzetekbe, ami neki vicces meg aranyos lehetett, én viszont nagyon szenvedtem. Szexuális tartalmú poénjai is voltak, amikkel 7-8 évesen nem tudtam mit kezdeni és nagyon zavart, hogy mindig ezt csinálja velem.
A filmeken kívül sok más élethelyzetben is észreveszem magamon, hogy iszonyúan bezárkózom, pl inkább nem mondok semmit még akkor se, ha jót mondanék, mert mi van, ha mégse jó, és megint megalázó helyzetbe kerülök. Rettegek, hogy kiröhögnek vagy hülyének néznek valamiért, de sokszor pont attól alakul ki ilyen helyzet, mert annyira kerülöm ezeket.
Bocsi, hogy hosszú volt :S Kíváncsi vagyok, van-e még rajtam kívül ilyen szerencsétlen, vagy csak én szenvedek ezzel...
Kérlek értékeljétek azt, hogy ezt itt le mertem írni...
22L
válasza:
válasza:Bizony, ez gyerekkora vezethető vissza, hogy így viselkedsz, ha filmekbe szexjelenet van... Én is ugyanígy viselkedek . Ezért nézek inkább már egyedül filmet. A családdal már nem szoktam. Azt hiszem neked szerencséd van, hogy csak apukád viccelődött, én gyerekként sok mindenen átmentem ami nem csak viccelődés volt...de azt inkább nem részletezem...
Ahogy te is írtad, szerintem attól lehet ez neked, hogy apukád gyerekkorodban hülyén bánt veled, volt pár szexuális poénnal kapcsolatos hülyesége. És ez beivódott az emlékezetedbe. Gyerekként sok mindenre nem kapunk választ. Gondolom téged pedig elgondolkoztatott, vagy szégyellted magad emiatt, amiről azt sem tudtad , hogy mi az. Tehát ezért is szégyelled most ezt az egészet.
A bezárkózásról meg annyit, hogy én is ilyen vagyok/voltam, de aztán jött egy idő mikor meguntam és midnegy, hogy mit, de ha kellett akkor megszólaltam és nem érdekelt, hogy ki mit fog mondani. Azóta már nem vagyok szótlan, annyira, de jelentős javuláson mentem keresztül.
Szerintem te is tedd ezt. Ha nagyon nem megy, erőltesd meg magad és mondd ki azt amit szeretnél. Egy idő után már nem fog érdekelni , kit mit gondol rólad. És hidd el nagyon jó érzés.
válasza:hát nem vagyok pszichológus, de tanulom.
Ennyiből nem lehet megmondani hogy miért van ez nálad, de elképzelhető... A gyerekkorban ért atrocitások kihatnak a felnőttkorra. Szerintem van benned egy tartás, a hétköznapi életet el akarod választani a szexualitástól.
Tudom hogy ez már nagon személyes kérdés, de amúgy a szexuális életed rendben van? nem érzed úgy hogy tartassz tőle, visszafogod magad?
Azt nem tudom hogy lehet ezt leküzdeni, szerintem meg kéne próbálnod magadban tisztába tenni a dolgokat : a szexualitás ugyanolyan szerves része a családi életnek, a midnennapoknak mint az evés-ivás. Az a baj hogy szerintem neked nem elvi bajod van azzal hogy ezt bemutatják filmen, hanem téged zavar hogy látnod kell.
Amit a második részben írtál, hogy sokszor nem mersz megszólalni, az már nagyobb baj, mert akadályozhat a midnennapjaidban. Ezt az érzést személyesen is ismerem, én is ilyen vagyok / voltam... Tudsz rajta javítani magad is: amikor tudod hogy a válaszod jó, erőltesd rá magad hogy elmond. először kisebb társaságokba, ha családi beszélgetés van, később barátok előtt, alényeg a fokozatosság. És ha majd megtapasztalod hogy te is tudsz jót mondani, felbátorodsz.
Az hogy le merted ezt írni már jó. Sokszor az is segít ha csak kibeszéled magadból... KEress egy közeli barétot, vagy akár egy pszichológust ha van rá pénzed, és beszélj erről vele. Én azt ajánlom, hogy fordíts nagy hangsúlyt a régi sérelmeidre, azokat beszéld végig valakivel, találd meg a miérteket, fedezd fel bennük hogy mi az amiben esetleg igaza volt apudnak, és mi az ami abszolut szemétség volt tőle. Ha van hozzá erőd vele is beszélhetsz erről.
A lényeg hogy te a saját lelkedben dolgozd fel a történteket, a sérelmeket, akkor már egy lépéssel közelebb leszel a megoldáshoz...
sok sikert!
Köszönöm a válaszokat! :)
A párkapcsolataimról annyi mondható el, hogy nagyon ragaszkodó típus vagyok, az előző barátommal is évekig jártam, a mostanival is már több, mint két éve vagyunk együtt.
A szexuális életem nem kezdődött éppen zökkenőmentesen... az (is) volt a baj, hogy se a volt barátomnak, se a mostaninak nem volt előttem senkije. Az elsőnél féltem, hogy a szüzesség elvesztése fájni fog, ő meg elég "szakszerűtlenül" próbálkozgatott, szóval több év vergődés után sikerült csak a dolog. Ja és persze fájt.
Annyi hasznom volt belőle, hogy a mostani barátommal már nem kell ezeket a köröket futni. Egy dolog hiányzik még, hogy legyen orgazmusom, mert az még sose volt, egyedül se (egy-két évvel ezelőttig meg még eszembe se jutott egyáltalán, hogy saját magam próbálkozzak). Itt az a bajom, hogy nem merem, képtelen vagyok elengedni magam, meg mi van, ha hangos leszek és meghallják, stb... igazából ha sikerülne végre, úgy érzem, kicsit helyrebillennék, talán a filmes téren is.
válasza:én vagyok a pszicho-tanuló :)
hát akkor nagyons zakszerű válaszom az hogy tessék próbálkozni!
Mikor senki nincs otthon, bujj be a takaró alá, az biztonságérzetet nyújt és nem érzede magad olyan "láthatónak". Ez semmiképp sem egészséges, félsz a szexualitástól. az hoyg azelsőtől féltél teljesen normális, de hogy a mai napig nem tudod magad elengedni szex közben, pedigm ár régóta a pároddal vagy, sőt egyeüdl sem, az nem jó. próbálkozz csak, ha nagyon nem megy pedig tényleg keress fel egy szakembert...
Köszi, igyekszem... :)
Olyan baromi ritkán van, hogy nincs itthon senki és én igen, szóval maradnak az éjszakák. Akkor meg általában pár perc után elalszom :D
Pesten tanulok, ott albérletben lakom, csak ott van lehetőségem a barátommal ilyesmire. Viszont a lakótársaim teljesen kiszámíthatatlan időpontokban jönnek meg a suliból meg ilyenek, szóval eleve esélytelen, hogy elengedjem magam, ha mindig arra figyelek, hogy mikor kattan a zár az ajtón. Ha meg végre tutira nincsenek ott (hazamentek hétvégére pl), akkor meg azon jár az agyam, hogy na MOST sikerülnie kéne, és akkor meg azért nem megy... :( :S
Mindenesetre próbálkozgatok tovább, köszi szépen az eddigi válaszokat, kicsit erőt tudtam meríteni belőlük :)
válasza:A pszichológus hallgatónak üzenem: milyen érdekes, hogy a pszichológusok között is vannak olyanok, akik nyíltan vállalják, hogy azért választották ezt a hivatást, mert másokban is meg akarják találni ugyanezeket a problémákat... Hmm... Érdekes.
Kérdező: hát ez bizony probléma. Aki facsatos nevelést kapott, annak nehéz átállnia a normális életre.
válasza:A pszichológus hallgatónak üzenem: milyen érdekes, hogy a pszichológusok között is vannak olyanok, akik nyíltan vállalják, hogy azért választották ezt a hivatást, mert másokban is meg akarják találni ugyanezeket a problémákat... Hmm... Érdekes.
nem tudom hogy ezt pozitív vagy negatív kritikának szántad-e, de szerintem nem lehet jó pszichológus olyan emberből akit nem érdekelnek "ezek" a problémák :)
válasza: válasza:te sem hallottál még a fokozatosságról.
a tériszonyos embert sem dobjuk ki rögtön egy repülőből, mert tuti bekattan úgy megijed elsőre. először a kilátóba visszük és fogjuk akezét, majd szépen lassan szoktatjuk hozzá a magassághoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!